Erich von DÄNIKEN

ISTENEK IVADÉKAI VAGYUNK

Däniken a 80-as évek közepén robbantotta "kultúrantropológiai bombáját", amikor is a tudományos és féltudományos világ elé tárta azon elméletét, mely szerint az emberi civilizáció - földtörténeti szempontból valóban rendkívül rövid lévén - nem csupán belső fejlődéstörvények során vált azzá, amilyen, hanem földönkívüli, magasabb fejlettségű civilizáció tudatos befolyásolásának következtében. Elméletét azokkal, a Föld különböző pontjain megtalálható, egyenlőre még sok esetben tudományosan teljesen fel nem tárt jelenségekkel magyarázza, mint pl. a Nasca fennsík különös vonalaival, az afrikai sziklarajzok űrhajósra emlékeztető emberábrázolásaival, az itt-ott talált különleges fémötvözetekből készült tárgyakkal, oszlopokkal. Az elmélet valóban tetszetős, de a bizonyítékok a tudomány számára cseppet sem bizonyultak elfogadhatónak, illetve ha bizonyítanak is valamit, nem feltétlenül azt, hogy emberi kultúránk egy része galaktikus eredetű. A figyelmes olvasó e könyvben is, és Däniken más műveiben is könnyen tetten érheti az emberiségnek azt a vágyát, hogy magát valamiféle magasabbrendű eszme megnyilvánulásának tekinthesse. A jelenség nem új, már szegény Darwinra is követ vetettek kortársai, akik valamiféle felsőbbrendűségi tudattól vezérelve képtelenek voltak elfogadni azt a lehetőséget, hogy az emberi nem és annak kultúrája egy - önmagában is csodálatra méltó - természetes fejlődés eredménye.
Az utópiákat kedvelő olvasók a könyvet bizonyára örömmel kölcsönzik majd.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez