|
Alphonse DAUDET
ÁRVÁK HAJÓJA
Hajót ringat a Szajna, s a hullámain emelkedő-süllyedő Nevers szépe
nem csupán farakományt szállít, háza és otthona is egyben a
történetbeli családnak. Munka és pihenés, öröm és bánat megtartó
egyhangúságában telnek Louveau kapitány és kardos felesége, Clara
leányuk, továbbá a legénységi állomány teljes keretét egyszemélyben
betöltő matróz napjai, akik otthonuknak vallják a rozoga bárkát. Egy
ponton azonban a történet elringatóan csobogó hullámai hirtelen
magasba csapnak; ugyanis a párizsi külvárosok csapszékeit
előszeretettel látogató Louveau egy elhagyott gyermekbe botlik. S bár
igen kemény családi perpatvarok elé néz, a kis kárvallotton megesik
mégis a szíve, s hazaviszi a bárkára. A talált gyermek, Victor
kedvességén, lendületes segítőkészségén megtörik lassan-lassan a
gongokba belekomorodott Louveau mama ellenállása. Telnek-múlnak az
évek s a kisfiúból széles vállú, nyugodt mozdulatú, erős legény válik,
aki már arra is vállalkozik, hogy a megáradt folyam hátán elszabadult
Nevers szépét megzabolázza. Ezzel életeket ment, mert a hajón Clara és
két újszülött testvére is fennrekedt, s Louveau anyó szívét végleg
meghódítja. Ám a derült égbolton újból sötét felhők tornyosulnak; a
gazdag fakereskedő, a mogorva, különc hírében álló Maugendre örökbe
akarja fogadni Victort. Igényt tart rá és - mint ez a továbbiakból
kiderül - erre bizony komoly okai vannak.
|
