|
Paul De MAN
ESZTÉTIKAI IDEOLÓGIA
A modern irodalomtudománynak nemcsak egyik kulcsszava
és alapkategóriája a dekonstrukció, de ezzel a névvel
jelölnek egy egész irodalomtudományi-irodalomelméleti
iskolát is, a hermeneutikai mellett valószínűleg a
legfontosabbat e diszciplína területén. Jóllehet a
dekonstrukció fogalmát (és sajátos eljárásmódját)
Derrida
nevéhez szokás kötni, annak legalábbis egyenrangú
"felfedezője" az amerikai de Man is, aki
kezdetben - Derridával épp ellentétes irányban haladva
irodalomelméleti hasznosítására tett kísérletet, hogy
később általánosítsa esztétikai, sőt filozófiai
irányba. A jelen kötet már az általánosítás de
Man számára, lehetséges végső pontján mutatja be a
dekonstrukciót, vagyis azt a folyamatot, amely során az
adott mű (esztétikai tárgy, szöveg, probléma, téma,
"adottság") mint többszörösen feltételezett konstrukció
lepleződik le, és e feltételezettségek lehántása
(dekonstrukciója) során válik újabb - ezúttal már éppen
nem másodlagos - konstrukciók befogadására alkalmas
közeggé, illetve újraírható (és újraírandó), a
szubjektum "elmondására" egyre alkalmasabbá váló
médiummá, hogy azután e folyamat
megfordíthatóvá válhassék, létrejöhessen a klasszikus
szerző-műbefogadó linearitás helyett a szerzőt is,
olvasót is "teremtő", pontosabban a saját magát is újra-
meg újraíró és olvasó egyetemes szöveg, amelynek minden
más szöveg csak variánsa. De Man tanulmányai
(A metafora ismeretelmélete; Pascal
allegóriája a meggyőzésről; Fenomenalitás és
materialitás Kantnál stb.) természetesen nemcsak a
dekonstrukció egyszerre gyakorlati és filozófiai
problémáiba nyújtanak autentikus bevezetést, érintik a
klasszikus esztétika számos alapkategóriáját is,
természetesen a dekonstrukció horizontjában
(allegória, szimbólum, jel, irónia stb.). |
