DEÁK-SÁROSI László

TEREMTÉS

Az erdélyi születésű, iskoláit Temesvárott és Budapesten végzett fiatal költő első kötete erőteljes tehetségről tanúskodik. "Nekem a versírás nem cél" - írja bevezetőjében -, "hanem szükséglet, ez a kötet egy lélektani napló". Ez a sajátos értelmezésű napló egy rendkívül zaklatott, súlyos testi-lelki válságokat átélt ifjúkor tükre. Majrényi Zoltán találóan írja ajánló jegyzetében, hogy ez a versgyűjtemény arra is kiváló példa, miszerint "... a hatalom-nyomorította képzelet is képes sarjasztani szépséges-ágbogas növényt". Ez a "növény" nem hasonlatos sem a népdalok énekelte mezei virághoz, sem a városi költészet sápatag terméseihez. Vadon burjánzó, az emberi lélek mélységében gyökerező, a fantázia végtelenjébe felszökő "mesefa", nehezen azonosítható törzzsel, levelekkel, virágokkal. Ennek a vegetációnak "díszei részegen dűlöngélő / kalapos kopjafák" (Rokonok), ezek "cserjék fák a Mezőhavas derekán és / Magányos fenyők az elkopott bércein (Bevezetés). Deák-Sárosi László voltaképpen gondolati lírát művel: kemény igazságokat mond ki egyáltalán nem dúdolni való verseiben. "Kezdetben csak tollal írtam és vízzel / Ám fokozatosan léket vert belém / A fémmé materializálódott / Teremtés tudatának ironhegye" - vallja Ars poetica-jában. Ez a "materializálódott teremtés" olyan töprengő, töprengésre késztető versekre ihlette, mint a K. K.-versek némelyike, az ötrészes Álmok a tengerekről vagy a véres jajkiáltás, az Emberek. Tehetséges költő, aki az igényesebb versolvasók figyelmét is felkeltheti.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez