DÉRY Tibor
SZERELEM
A Szerelem első megjelenésekor - 1956 nyarán - a
Niki c. kisregénnyel
egyetemben "klasszikus-gyanús" alkotásnak számított, s ez a
közvélekedés nem módosult a későbbi évtizedek folyamán sem, inkább
kanonizálódott, szinte függetlenül a teljes oeuvre irodalomtörténeti
helyének megítélésében mutatkozó véleménykülönbségektől. Kezdeti
népszerűségéhez minden bizonnyal hozzájárult az a tény, hogy
publikálása nem pusztán irodalmi szenzációt jelentett, hanem politikai
esemény is volt, elsőként adott hírt a "hosszú ötvenes évek"
riasztóan komor, embertelen légköréről, illetve az 1953-as
fordulathoz, Nagy Imre fellépéséhez fűződő reményekről. Azóta -
különösen a rendszerváltozás (1990) után számos olyan szépirodalmi
alkotás született vagy került hosszú lappangás után napvilágra, amely
akár a Nikinél, akár a Szerelemnél részletezőbben, a brutalitásokat
pontosabban a nevükön nevezve ábrázolta ezt a korszakot, a Niki és a
Szerelem fénye-jelentősége azonban nem halványult el mellettük, arról
tanúskodva, hogy mindkét kisprózai remeklés művészi vonzereje nem pusztán
írójuk korabeli viszonyokkal dacoló, szókimondó bátorságában rejlik.
Déry ugyan - a választott műfaj törvényeiből - következően lemondott a
diktatúra szörnyű vonásainak egyenkénti megjelenítéséről, ám annál
következetesebben aknázta ki a kispróza kínálta atmoszferikus
sűrítésben rejlő lehetőségeket: a novella egy nagy kifejező ellentétre
épül, pontosan felidézve ezzel a lényeget: egy erőszakos hatalom
rátelepülését a jóban-rosszban emberi léptékű hétköznapokra. Erőteljes
a kontraszt: a börtönből frissen szabadult férfi körül szövődő
szolidaritás, az egyszerű, ám mégis sokat mondó gesztusok sora, a
feleség csöndességében hiteles, megragadóan szép hűsége mind-mind azt
a bizakodást sugározza, hogy az önkény talán feltartóztatható, ereje
megtörhet az elemi tisztesség szilárdságán.
|