René DESCARTES

A LÉLEK SZENVEDÉLYEI

A munka sajátos bevezetéssel kezdődik. Levélváltások részleteiről van szó, a levélváltás Descartes és egy barátja között történt, közlésük az előszó első mondatai szerin indokolt, mert "...több olyan dolgot tartalmaznak, melyekről... a közönségnek érdemes tudomást szerezni".

Általános értékelés szerint Descartes-nak a lélek szenvedélyeiről írott értekezése a filozófus egyik legkitűnőbb alkotása, mintegy megkoronázása életművének. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy a mű kiemelkedő szerepet játszott a karteziánizmus terjedésében, nem utolsósorban azért, mert a szerző nemcsak hogy - mint egyik méltatója írta róla - "filozófusként" közelít tárgyához (meghaladva ezzel filozófus elődeinek jobbára skolasztikus világlátását), hanem a test és lélek - a két alapvetőnek tekintett szubsztancia - egymáshoz való viszonyát erőteljes egységként kezeli. Hangsúlyozandó azonban, hogy Descartes elképzelése szerint a szenvedélyek úgy helyezkednek el a test és a lélek határainál, hogy nem szüntetik meg a kétféle szubsztancia önállóságát.

Az értekezés 212 cikkelyre tagolódik, amelyek a szenvedélyek definícióival, a test részeinek leírásával és a lélek funkcióival való kapcsolatával, az emlékezettel, képzelettel, figyelemmel és a szokásokkal, az akaraterő és a test viszonyával (a "mirigyek szerepe"), végső soron a test és a lélek egymásrautaltságával foglalkoznak.

Fejtegetései összegzéseként végső erényként az akaratunk feletti uralmat jelöli meg, és gyakorlati életbölcsességéből merítve azzal fejezi be értekezését, hogy nem kell félnünk a szenvedélyektől (véleménye szerint a negatív szenvedélyek is hasznosíthatók az erkölcsi haladás javára), hanem ismerjük meg őket, ilyen módon elkerülhetjük túlzott vagy éppen rossz hatásukat.

Dékány András utószava jó eligazodást nyújt a munka megértéséhez. A descartes-i végrendelettel felérő mű Descartes filozófiájának legérettebb alkotása.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez