DOBAI Péter

VITORLÁK EMLÉKE

Dobai Péter az emlékezés zarándokaként, ifjúkori szenvedélyének, a tengerek, hajók, vízparti bolyongások nosztalgiájának hódol ebben a nagy odaadással és hosszú ideig készült, a maga nemében egyedülálló vállalkozásban. A szerző úgy véli, a kötet ciklusai egyetlen vers, egyetlen kép színeiként összegződnek. S ez az "egyetlen kép: az Ifjúságban látott és élt világ. Kegyelem, hogy megadatott az emlékezés, mégha kiszámíthatatlan működése olykor az őrület felé sodor is." Az olvasó viszont a teljesítményt értékelheti nagyszabásúnak, hiszen a gazdag témának valóságos költői katalógusát, már-már monográfiáját kapja. Nemcsak a kötetben szereplő képek, festmények verses megjelenítésével találkozhat, de a szövegkörnyezetbe természetesen illeszkedő árbocozatok rajzával s egy teljes árbocozatú hajó képmelléklethez csatolt, 180 számozott szerkezeti elemével. Ezenkívül számos híres vagy kevéssé ismert festményt, műtárgyat idéz meg csupán a nyelv eszközeivel. Így a kötet tekinthető akár a téma művészeti vonatkozásait egybegyűjtő kísérletnek, de legalább ennyire lírai naplónak is. Nemcsak az ajánlások jelezte személyes vonatkozások, maguk a címek árulkodnak életrajzi kontaktusokról (Csontváry-film forgatásakor Huszárik Zoltánnal; Csongrád, Tiszapart, Katalin; A lágymányosi hajótemetőben 1991. március 15-én Marival).
A versek elmélyült tudással és átéléssel hitelesített értékét a kifejezés sokfelől közelítő igényessége is az utóbbi idők egyik legjelentősebb költői vállalkozásává emeli.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez