DOBAI Péter
VITORLÁK EMLÉKE
Dobai Péter az emlékezés zarándokaként, ifjúkori
szenvedélyének, a tengerek, hajók, vízparti bolyongások
nosztalgiájának hódol ebben a nagy odaadással és hosszú ideig
készült, a maga nemében egyedülálló vállalkozásban. A szerző
úgy véli, a kötet ciklusai egyetlen vers, egyetlen kép
színeiként összegződnek. S ez az "egyetlen kép: az Ifjúságban
látott és élt világ. Kegyelem, hogy megadatott az emlékezés,
mégha kiszámíthatatlan működése olykor az őrület felé sodor
is." Az olvasó viszont a teljesítményt értékelheti
nagyszabásúnak, hiszen a gazdag témának valóságos költői
katalógusát, már-már monográfiáját kapja. Nemcsak a kötetben
szereplő képek, festmények verses megjelenítésével találkozhat,
de a szövegkörnyezetbe természetesen illeszkedő árbocozatok
rajzával s egy teljes árbocozatú hajó képmelléklethez csatolt,
180 számozott szerkezeti elemével. Ezenkívül számos híres vagy
kevéssé ismert festményt, műtárgyat idéz meg csupán a nyelv
eszközeivel. Így a kötet tekinthető akár a téma művészeti
vonatkozásait egybegyűjtő kísérletnek, de legalább ennyire
lírai naplónak is. Nemcsak az ajánlások jelezte személyes
vonatkozások, maguk a címek árulkodnak életrajzi kontaktusokról
(Csontváry-film forgatásakor Huszárik Zoltánnal;
Csongrád, Tiszapart, Katalin; A lágymányosi
hajótemetőben 1991. március 15-én Marival). |