DOMAHIDY András

ÁRNYAK ÉS ASSZONYOK

A regény a fordulat éve előtti hazai világot ábrázolja, ezen belül pedig a dzsentri életformáját, viselkedését a felszabadult, láthatóan a szocializmus felé tendáló országban. Az író belülről, rokonszenvvel, épp csak enyhén ironikus módon vizsgálja hőseit, a grófi sarjadék Dusánt és a vele távoli magyar sógorságban lévő Pált. A két fiatalember Ausztriában éri meg a háború végét, onnan ki-ki a maga falujába, birtokára megy. A bitok persze már a múlté, igaz Pál és édesanyja többször fellebbeznek, reménykednek. Kedvesek, kicsit könnyelmüek ezek a fiúk, találgatják, miféle helyük lehet az új rendszerben. Egyelőre elég jól megy nekik, akad aranyuk, szereznek dollárt, Dusán nagyobb vállalkozásba is fog, veszélyes, illegális külföldi üzletekbe. Csaknem úgy élnek mint régen. Az úriemberség fölénye, az elvitathatatlan műveltség és nagyvonalúság imponál Pál parasztszeretőjének éppúgy, mint a földosztó bizottságok nem egy tagjának. Az író ugyanakkor érzékelteti azt is, hogy fölénye mennyire felszínes, főhőseinek műveltsége mennyire sznobisztikus jellegű. De olykor az író is saját hősei bűvöletébe esik, mintha maga is komolyan venné Dusán szűzies szerelmi epekedéseit, túllép a giccshatáron, amikor Isabelle első szeretkezéséről szól egy halálraítélt német katonával a háború utolsó napjaiban, végül édesbús szerelmi regényt nyújt, összehozva Pált és Isabelle-t.
Hagyományos technikával, jó stílusérzékkel megírt mű, melyet azonban célszerű kritikai érzékkel olvasni.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez