DOMAHIDY András
ÁRNYAK ÉS ASSZONYOK
A regény a fordulat éve előtti hazai világot ábrázolja, ezen belül
pedig a dzsentri életformáját, viselkedését a felszabadult, láthatóan
a szocializmus felé tendáló országban. Az író belülről, rokonszenvvel,
épp csak enyhén ironikus módon vizsgálja hőseit, a grófi sarjadék
Dusánt és a vele távoli magyar sógorságban lévő Pált. A két
fiatalember Ausztriában éri meg a háború végét, onnan ki-ki a maga
falujába, birtokára megy. A bitok persze már a múlté, igaz Pál és
édesanyja többször fellebbeznek, reménykednek. Kedvesek, kicsit
könnyelmüek ezek a fiúk, találgatják, miféle helyük lehet az új
rendszerben. Egyelőre elég jól megy nekik, akad aranyuk, szereznek
dollárt, Dusán nagyobb vállalkozásba is fog, veszélyes, illegális
külföldi üzletekbe. Csaknem úgy élnek mint régen. Az úriemberség
fölénye, az elvitathatatlan műveltség és nagyvonalúság imponál Pál
parasztszeretőjének éppúgy, mint a földosztó bizottságok nem egy
tagjának. Az író ugyanakkor érzékelteti azt is, hogy fölénye mennyire
felszínes, főhőseinek műveltsége mennyire sznobisztikus jellegű. De
olykor az író is saját hősei bűvöletébe esik, mintha maga is komolyan
venné Dusán szűzies szerelmi epekedéseit, túllép a giccshatáron,
amikor Isabelle első szeretkezéséről szól egy halálraítélt német
katonával a háború utolsó napjaiban, végül édesbús szerelmi regényt
nyújt, összehozva Pált és Isabelle-t. |