|
Marcello D'ORTA
ÉN, REMÉLJÜK MEGÚSZOM
Az író évekig tanítóskodott Nápolyban. Könyve alapján - melyet
tanítványai dolgozataiból állított össze - nem volt könnyű dolga.
Gyűjteményében a legváltozatosabb dolgozatcímek alatt, helyesírási
hibáktól hemzsegő írásművek olvashatók (Látogatás a temetőben; A világ
éhezői; Beszélj a vérkeringésről). Elgondolkodtató a tömegkommunikáció
által közvetített sablonok átvétele, a filmekből vett mintáknak mint
kínálkozó lehetőségeknek a felsorolása. E jelenség a humor
kiapadhatatlan forrása is és sokat elárul a gyerekek sorsáról, életük
szociális hátteréről. Tanulságos olvasmány - elsősorban felnőtteknek.
ISTEN INGYÉR TEREMTETT BENNÜNKET
A szerző ezúttal a Biblia és a katekizmus történeteit íratta le
gyerekeivel, afféle iskolai dolgozatként. A gyerekek szabadon,
mindefajta gátlás, kötöttség nélkül írhattak. Írtak is, olykor
kommentálva a történeteket, s mindezt a maguk nyelvén, olyan jóízűen,
hogy derültség nélkül nem lehet olvasni őket. Pedig a kérdések
halálosan komolyak. Csak hát a válaszok... Arra az első kérdésre, hogy
miért teremtett bennünket az Isten, néhány válasz: Isten ingyér
teremtett bennünket... Ha isten teremtett bennünket, az az ő baja...
Isten megteremtette az embert, aztán háziasította... Ha Isten
teremtett bennünket, miért rakták be a bátyámat az intézetbe...
Mindezek a kiragadott idézetek eredeti szövegkörnyezetükben sokkal
mulatságosabbak, de tanulságosak is: arról tesznek bizonyságot, a
gyerekek a hittant jól-rosszul megértve, lefordították saját
észjárásuk szerint, mégpedig úgy, hogy naívságuk időnként végtelen
bölcsességnek tűnik. A könyvet ez a kettősség teszi különösen
érdekessé.
|
