Fjodor Mihajlovics DOSZTOJEVSZKIJ

KARAMAZOV TESTVÉREK

A világirodalom egyik legnagyobb alkotásában az író arra vállalkozik, hogy a "felmérhetetlen" orosz lelket felmérje egy különös családtörténet keretében.

Dosztojevszkij e regénye is egy bűncselekmény, a gonosz, öreg Karamazov meggyilkolása köré csoportosítja az író nagyszabású bölcseleti-etikai mondanivalóját. A három fiúban, a féktelen, de alapjában jószívű Dimitrijben, a nihilista, lázadó Ivanban és a szelíd, istenes Aljosában az orosz társadalom három nagy lehetőségét, alapvető típusát kívánta bemutatni. A regény középpontjában Ivan monumentális lázadása, az "istenek világának" elutasítása, az ártatlanok szenvedésének feltárása áll, amelyet az író Zoszima atya elvont, vértelen szentenciáival próbál lecsillapítani. Az ártatlan Dimitrij Karamazov elítélése lehetővé teszi az írónak, hogy a polgári bíróság lélektelenségét, hozzá nem értését feltárja. Dosztojevszkij jellemábrázoló művészete ebben a regényben is kitűnően érvényesül.

A regény váza roppant súlyos mondanivalót hordoz: milyen erkölcsi elvek birtokában cselekedjék az ember, mi az emberi szabadság tartalma, s hol vannak a határai, meddig terjedhet az emberi megértés ("Isten emberének", a szelíd Aljosának a problémája) stb. A nagy mű a modern regényirodalom, az irodalomban kifejeződő modern életérzés talán legjobban ható kovásza.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez