Fjodor Mihajlovics DOSZTOJEVSZKIJ

ÖRDÖGÖK

Az Ördögök Dosztojevszkij talán leginkább rejtélyes, leginkább különös alkotása. Ez tükröződik a regény recepciójában, utóéletében is. Maga a szerző - miként regényei egy igen jelentős részében - itt sem szándékolt nagyot alkotni. A korban divatos anti-nihilista regények egyikét akarta megírni, támaszkodva egy 1869-ben nagy port felvert politikai gyilkosságra (a regény 1871-72-ben jelent meg). Bele akarta azonban rejteni nézeteit az esztétizmusról és annak következményeiről is, ellen-művet készült írni Turgenyev Apák és fiúk c. művéhez (1867-ben jelent meg) és ki akarta karikírozni magát Turgenyevet is, akiben az esztétizmus, a felelőtlenség, a parazita lét netovábbját látta. A mű - ugyancsak hasonlóan Dosztojevszkij más regényeihez - végtelenül több lett, mint amit az író szándékolt. Sokáig egyszerűen Dosztojevszkij vallásos, reakciós nézeteinek egyszerű lenyomatát látta benne a kritika, ám idők jártával nemcsak arra derült fény, hogy regénytechnikailag szinte tökéletes alkotás, de arra is, hogy - korát, korának regénypoétikáját messze megelőzve - talán ebben a művében sikerült leginkább igazi eszmeregényt alkotnia, olyan művet, amely valódi "hús-vér" figurákkal, mélyen megalapozott szituációkkal, a realista regényépítkezés minden eszközével igazi filozófiai, történetelméleti, ontológiai mondandót képes sugározni, előlegezni tudja a huszadik század leginkább fontos regénymodelljeit.
Egy forradalmi, "nihilista" csoport életéről számol be a mű, főszereplői ennek a csoportnak vezetői, legjelentősebb figurái. Verhovenszkij-Nyecsajev és Sztarvrogin a modern manipuláció megdöbbentően hiteles képviselői, belső világuk pedig - főleg végletességével, a konzekvenciák végiggondolásával - valóban démoni, "ördögi" arányokat nyer. A kor nagy kérdései, liberalizmus, szlavofilizmus, ateizmus, vallásos istentagadás, radikalizmus, pre-egzisztencializmus mind megkapja szellemileg hallatlanul elmélyített képviselőjét, képviseletét. A regény nagy jelenetei (Kirilov isten ellen tudatosan lázadó öngyilkossága, Sztavrogin beszélgetése a szent sztareccel, emlékezése a gyermekleány megerőszakolására és a szerencsétlen teremtés végignézett öngyilkosságára stb.) a világirodalom kevés számú legnagyobb "epizódjai" közé tartoznak.
A mű adekvált, értő befogadása nemcsak irodalmi érzékenységet, fogékonyságot tételez fel, de jelentős műveltséget is. Az első szint, az eseménytörténet ugyan vonzó lehet mindenki számára, súlyos félreértelmezéshez vezethet, ezért művelt, kritikus érzékű olvasóknak ajánlható.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez