Daphne DU MAURIER

A MANDERLEY-HÁZ ASSZONYA

Szertartásos étkezések, vizitek és vendégfogadások, séták a Boldog-völgyben, készülődés a jelmezbálra - ennyiből áll Manderley lakóinak élete, legalábbis a cselédség és a garden party szerencsés meghívottjai szemében. Ám az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven beszámol ennek a fonákjáról, a szorongásról, rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és fényűzés. Mert a fiatalasszony fél a halálfej arcú Mrs. Danvertől, méginkább a halott Rebecca kísértetétől. Maxim de Winter fél a bűntett leleplezésétől és retteg a botránytól, de lényegében ő is Manderleyt fél elveszteni, mint ahogy Manderley kedvéért tűrte oly soká egy démoni asszony gonoszságait...

A regény páratlan sikerét a hátborzongatóan izgalmas cselekmény mellett bizonyára az is magyarázza, hogy rendkívül finom pszichológiával érzékelteti a harmincas évek Európájának szorongásos életérzését, gyáva meghunyászkodását. A regény mintapéldája az angolszász lektűrirodalom egyik hatásos receptjének: csiszolt stílusban gondosan adagolja a feszültség, a romantika és a pszichológiai beleérzés keverékét. Legjobb és legizgalmasabb részei azok, ahol az elbeszélő fiatalasszony a halott szellemével átjárt ház kísérteties hatásáról, az idegen környezetbe való beilleszkedés nehézségeiről számol be.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez