DUBA Gyula

ÍVNAK A CSUKÁK

A szlovákiai magyar próza egyik kiemelkedő egyéniségének regénye azokat az erényeket viszi tovább, amelyek részben együtt voltak már a Szabadesésben, a Vajúdó parasztvilágban és válogatott novellagyűjteményében, az Ugrás a semmibe című kötetben: a hagyományos realizmus ötvözését az erős, vallomásos líraisággal, s mindenekelőtt prózája szociografikus karakterét.

Az Ivnak a csukák közvetlenül az 1945 utáni években játszódik, hősei serdülő parasztgyerekek, nincsenek meghatározva az új státusok; a falu parasztjai visszatérnek ugyan házaikba, megkezdődik a termelés, művelik a földeket, de a háború alatt elszenvedett sérelmek, a kényszerkilakoltatás élményei még valamennyiükben benne vannak. Különösen fokozza ezt a zavart, hogy a falusi közösség életformáját erősen a hagyományok, a patriarchális tradiciók határozzák meg: az események előtt jószerint értetlenül álló emberek vagy kétségbeesetten próbálnak eligazodni az új körülmények között, vagy - s ez szintén nem kinál megoldást - a régi szokásrenden belül megmaradva a sorsra bízzák a megoldást. A formai megoldás jellegzetesen találó: a szlovákiai helyzet ez időtájt úgy tűnik föl a maga teljességében, hogy a regényalakok más-más vidékekről térnek vissza, híreket hoznak Csehországból, Brünn környékéről, Pozsonyból stb. A regény mesterien idézi fel ezt a parasztvilágot: hősei ugyan szinte eredendő összeforrottságban élnek a tájjal, természettel, de sorsuk konfliktusai nem ennek a zavartalan idilliségnek a megbomlásából származnak, nem a hagyományos életforma megpróbáltatásaiból következnek, hanem az újkori történelem eseményeiből, egyén és történelem korszakos találkozásának élményéből.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez