DUBA Gyula

ÖRVÉNYLŐ IDŐ

A regény "főhőse" egy kis Garam-menti falu, Füzesnyék. A történet 1947-ben indul, s ez sejteti, hogy próbáló korszak krónikásává szegődött az író. A háborúból még homogén közösségként kikerült falu az elkövetkezőkben lehetetlenül sodródik a történelmi események örvénylő idejében. Az első csapást a falura az áttelepítések mérik, amikor házába-földjére idegen, kiszámíthatatlan mentalitású emberek költöznek. A 40-es, 50-es évek fordulója gyökeresen kiforgatja kereteiből az eddigi életet. A gazdagok sorsa rosszra fordul, a járási vezetők, a nyomozók, a szövetkezet szervezői egyre megnyomorítottabb, egyre keserűbb, egyre kiúttalanabb faluval találkoznak.

A regénynek nincsenek főszereplői, nem egy figura életének felmutatásával teremt az író tipikus példát, hanem a nehezebb utat választja: egy egész falut, az egész közösség útját ábrázolja. Az alakok közül mégis kiemelkedik néhány arcél: az eszményeinek besározódásába belerokkanó öreg "spanyolos" forradalmáré, az értékeket hordozó gazdalét képviselőjéé, Nagybene Istnáné, s az ő fiáé, aki a gyötrelmes évekből kilépve tanító lesz, majd egyetemre kerül, s apja halálos ágyához már autón érkezik. Ez a halál a regény végén szimbolikus jelentőségűvé nő: Nagybene gazda világa, annak valamennyi értéke elpusztul vele, hiába csitulnak el a keserves küzdelmek, a falu élete üres és megkeseredett marad.

Bármilyen terjedelmes is a regény, legnagyobb erénye tömörsége, mértéktartó stílusa. S az a ritkán sikerülő írói bravúr, amellyel az író éreztetni képes olvasójával: a regényben minden mozzanat, a higgadt, aprólékos ábrázolás minden eleme fontos, s a nyugodt krónikás-modorból egész születik, a mozaikkép teljessé válik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez