|
Gerald DURRELL
VADÁLLATOK BOLONDJA
Durrell könyve a szerző pályakezdését, egész további életét
meghatározó "tanoncidő" élményeit, kalandjait meséli el vidám, humoros
stíusban. Gerald Durrell szinte világra eszmélésének első pillanatától
érezte-tudta: egyetlen hivatása az állatok gyűjtése, megóvása,
nevelése és tanulmányozása. Miután szülei és idősebb testvérei életét
kellőképpen megkeserítette a családi otthonba "bekvártélyozott"
majmokkal és skorpiókkal, különböző csigákkal és fülesbaglyokkal, egy,
inkább királyi vadaskertekbe, mint békés vidéki udvarba illő
dám-szarvas beszerzésével tette fel "merényleteire" a koronát.
Hortenzia, a szarvas ezúttal nemcsak édesanyja kertjét tiporta szét,
de a "házi állatkert" vágyálmának realitásait is tönkrezúzta. Gerald
Durrell a kamaszkorból épphogy kinőve a Londoni Zoológiai Társasághoz
fordult s felvázolta kissé talán nagyképűen hangzó terveit a jövőt,
pontosabban saját hivatását illetően. A londoni állatkert
igazgatójának támogatásával így került Whipsnade később híressé vált,
de ekkor még merész kísérletnek számító szabadtéri állatkertjébe, ahol
az állatokat a természetes körülményekhez hasonló, tágas területen,
viszonylagos szabadságban tartották. Durrell mosolygós, szeretetteljes
humorral ír az intézmény első pillantásra furcsának ható vezetőiről,
munkatársairól, az egyszerű és jólelkű gondozókról, állatápolókról.
Saját élményeit felidézve sorban megismerteti az olvasókat Whipsnade
"lakóival", a lusta oroszlánokkal, a tigrisek különös jelbeszédével, a
pancsoló jegesmedvékkel, az amerikai bölényekkel s az afrikai
zebrákkal, a kínai Dávid-szarvassal s a "fensőbbséges", kissé gonosz
indulatú vadtevékkel. A tárgyszerű leírást a legtöbb esetben tréfás
történetek, már-már groteszk kalandok színesítik.
|
