José Maria ECA DE QUERIOS

AMARO ATYA BŰNE

Széles medrű társadalmi regény, a vidéki papság és a kispolgári képmutató erkölcsösség szatírája, amely egy látszólag álmos, unalmas portugál kisváros közéletének bemutatásával egy egész vidéki polgárság szatírájává bővül. Mert Leira, a kisváros valójában a romlottság televénye. Ez a nyomasztó környezet még a félszeg, gátlásos, alapjában tiszta szándékú, fiatal Amaro pátert is kivetkőzteti emberségéből, lassan kihuny a hivatástudat maradék tüze is...

Az író egyetlen kisvároson belül jeleníti meg a portugál társadalmat megosztó erők harcát. Szánalmas béka-egér harc ez, ahol a konzervatív-klerikális jobboldallal szemben az opportunista Godinho doktor liberalizmusa áll. Godinho azonban csak addig "liberális", amíg érdekei átmenetileg szembefordítják a hatalom valóságos birtokosaival. A regény lehangoló következetességgel jelzi: ez a harc nem más, mint elvtelen látszatküzdelem. A polgárságnak nincs ereje - szándéka sem -, hogy valóságos harcot vívjon a nemesség ellen. (Az író életművében szinte ismeretlen a rokonszenves hős.) Ebben a regényben is csupán kettő akad; Gouveira doktor, a szabadgondolkodó orvos és Ferrao atya, egy derék falusi plébános. A regény éles vonásokkal, de nagy realisták aprólékos műgondjával megrajzolt alakjai, pontos kor- és környezetábrázolása mentesek minden naivságtól és dagályosságtól. Stílusát a jól felépített mondatok muzikalitása, meglepő jelzők kiválasztása, a konkrét és absztrakt fogalmak szuggesztív felcserélése jellemzi; művészi értékét tekintve nem marad el Flaubert prózája mögött.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez