Thomas Stearns ELIOT

T. S. ELIOT VERSEI

T. S. Eliot tulajdonképpen a 19. századi angol lírai hagyománnyal szembefordulva indult el a modern költészet útján: már a tízes években írt versei mutatják, hogyan tagadta meg a viktoriánus romantika álomszerűen oldott, stilizált szemléletét, hogyan alakított ki új, korszerű poétikát.
E válogatást épp azok a versek nyitják, amelyek az éles, pontos, a racionális logika távolságteremtő iróniájától formált költői képek révén hatottak elementáris erővel (J. Alfred Prufrock szerelmes éneke; Egy hölgy arcképe). A lírai hős mindkét kompozícióban gondolati meghatározottságú versszerkezetben adja elő vallomását, s a lírai költemény mintegy önálló drámai betétként, összetett, monologikus szólamként hat. E két líratörténeti újítás azonban csak előjátéka a híres The Waste Landnek, amely Vas István fordításában az Átokföldje címet kapta. Az elioti életmű csúcsa ez a 433 soros lírai költemény: a költő külön közel 200 soros filológiai magyarázatot is fűzött korszakos munkájához, melynek jelentősége a modern világlírában nagyjából Joyce Ulysessével mérhető. A filológiai magyarázatok feltétlenül szükségesek a mű teljes megértéséhez, mivel a bonyolult, expresszinosta, szürrealista, sőt konstruktivista elemekben bővelkedő kompozíció számos rejtett kultúrtörténeti allúziót tartalmaz, hat nyelven idéz szövegében, s közel negyven író műveire utal, céloz valamilyen formában.
Tartalmazza a kötet Eliot második nagy vallásos-lírai korszakának főbb darabjait is, az Átokföldje műfajával rokon "hosszú verset", a Hamvazószerdát, az idő filozófiai mibenlétét faggató Négy kvartettet, s részleteket a Macskák könyvéből. Kisebb költemények mellett szerepelnek azok az oratorikus kórusművek is, amelyek eredetileg egy-egy Eliot- dráma (A szikla; Gyilkosság a székesegyházban) lírai betétjei.
- A minden verskedvelőnek ajánlható, kitűnő válogatást avatott költők tolmácsolják.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez