|
EÖRSI István
A CSOMÓ
Harminc év novellatermését tartalmazza az író által válogatott
elbeszéléskötet. Eörsi nem vérbeli novellista, időnként maga is
kétkedik, vajon "igazi" novellák-e írásai, vagy csak
szépirodalmi eszközökkel is élő publicisztikák. Bizonyos, hogy
az írások túlnyomó többsége benne lehetne egy publicisztikai
válogatásban is. A legjobb elbeszélések azonban mégis
megrendítőek, mélyre hatolóak, úgy tudnak emberi szituációkat,
gesztusokat, problémákat, "határhelyzeteket", különösségeket,
atipikus eseményeket "kimerevíteni", ahogy arra csak író képes:
a halál előtt a közöny páncéljába merevedett Lukács György
"beszélget" a szerzővel (holott alig bírja szóra, dadogásra
nyitni száját); ahogy az életfogytiglanra ítélt olasz bűnöző az
öngyilkosságba menekül, amint elengedni kívánják a börtönből;
ahogy a férje által rendszeresen megerőszakolt amerikai asszony
eljut odáig, hogy házastársa nemiszervét levágja; ahogy a kis
Eörsi István elbeszélget a fürdőszobában - hittanóra előtt -
munkaszolgálatra bevonulni készülő apjával (Egy
beszélgetés; Fürdőszobában; Martha szemszögéből; Búcsúlevél
stb.) mind-mind telitalálatú, igazi novella, És ilyenek azok a
hosszabb elbeszélések is, amelyekben ugyan történetfilozófiai,
etikai vagy politikai problémákat "csomóz" a szerző, ám ahol a
tantételek példafigurái lassanként fel- és kiszabadulnak a
didakszis hálójából, és vérbeli novellahősökké nőnek (Két
kedd; Képzelgések; Buszon stb.). Persze van sok "bagatell"
is a kötetben. Ezek java része elsősorban üdítő
szemtelenségével, polgár- ás káderpukkasztó szarkazmusával hat
(a legjobb köztük a Legyet fogtam a miniszternél című).
De ahhoz is remekül ért az író, hogy a végletesen banális,
mindennapi szituációk elképesztő bornírtságára mutasson rá, a
"normális" élet és gondolkodásmód antinómiáit villantsa fel
(ezek közül talán A nagy újság viszi el a pálmát).
|
