|
EÖRSI István
EMLÉKEZÉS A RÉGI SZÉP IDŐKRE
Eörsi - korábban szamizdat kiadásban is viszonylag széles
publicitást nyert -, emlékezés-könyvének címe felettébb ironikus: az
író 1956 decemberétől 1960 augusztusáig viselt börtönbüntetésének
eseményeit idézi fel a kötetben. Az Írószövetség összekötőjeként
tartóztatják le a Nagybudapesti Munkástanács tervezett ülésén,
végigéli a vizsgálati fogság, a kihallgatások, az elítéltetés
procedúráit, megjárja a Markó utcai börtöntől kezdve a korabeli
politikai elítéltek fegyintézeti stációit: Vácott, majd Márianosztrán,
végül a kőbányai úti Központi Gyűjtőfogházban raboskodik. Az íróember
éles szemével rögzíti a vallatótisztek, bírák, börtönőrök,
hatalmaskodó vagy liberálisabb intézményparancsnokok arcélét, a
politikai helyzet kényszerének és a személyes adottságoknak a
következményeit, nem kevés iróniával villantja fel a cellatársak
sokszor esendő arcvonásait is, ám önmagát sem kíméli a memoár
megrajzolásakor, a kommunista eszmékhez hű, toalettpapírra verseket
író, csetlő-botló filosz-író is megkapja az utólagos szellemi
ítéletet. Ám a kötet címén, az irónián, az anekdotikus, sok neves
elítéltet érintő részleten túlmutatóan Eörsi e négyéves raboskodást
pozitív módon is igyekszik beállítani: az 1956 októberében-novemberében
vállalt eszmékhez hűen, a "konszolidáció" politikai,
erkölcsi kényszer-tagadásaitól mentesülve - az 1960-as magyar
valóságot tagadva, radikálisan elutasítva - kerülhetett végül
szabadlábra. Börtönben írt versei is, melyeket az emlékezés
folyamatába iktatva hoz a memoár, inkább ennek a hűségnek az erkölcsi
dokumentumaiként és nem esztétikai értékük révén nyernek jelentőséget.
|
