EÖRSI István

SZÖGEK

Nem összegyűjtött, nem válogatott, nem összes versek gyűjteménye a Szögek - a költő állítása szerint. Felöleli ugyan a lírikus egész eddigi pályáját az ötvenes évek eleji kezdetektől 2000-ig, ám csak azokat a verseket tartalmazza, amelyeket a költő ma is vállal, amelyek ma is tetszenek neki. Nem irodalomtörténeti-filológiai alapozású gyűjtemény hát, nem biográfiai, pályakép szempontból reprezentatív antológia, hanem önvallomás, önbemutatás, annak minden hátulütőjével. Ám ezek a hátulütők ezúttal erényekké váltak. Eörsi nem azért hagyott ki verseket, nem azért nem vállalt bizonyos régi alkotásokat, mert azok ma kompromittálhatnák. Mai ízlése volt a mérce, nem politikai- ideológiai szempontok. De szerencsés azért is ez a "szubjektivitás" az összeállításban, mert Eörsi eminenter lírai alkat. Versei - talán kivétel nélkül - önbemutatások, vallomások, "szubjektív" nézőpontokból, szubjektív metszetből való beszámolók, állásfoglalások, kritikák, eszmélkedések, merengések vagy kiáltványok. A költő ismeri ugyan a modern lírát, otthon van a világirodalomban, ám az "objektív korreláció" elioti tana érintetlenül hagyta. Ő - minden korszerűsége, bravúros nyelvjátékai, a beat-költőktől is tanult formái-fordulatai ellenére - "hagyományos" költő. Heinei alkat és vérmérséklet: unikum a magyar lírában.
Aki Eörsi korábbi köteteit ismeri, azt is meglepheti a művész nagysága, költészetének dinamikája, ereje. A vallomásos, szubjektív lírikusok vaskos kötetei, verseik nagy száma mindenkor hozzájárult jelentőségük felismeréséhez. A líra itt - minden költőisége, a darabok finom megmunkáltsága, az érzelmesség, irónia, szatíra, önirónia, groteszk esztétikai minőségeinek pazarul elosztott volta ellenére - elsősorban mégiscsak goethei értelemben vett "életgyónás". Egy hatalmas lírai nevelődési-nevelési-önnevelési regény a Szögek, amely meggyőzheti az Eörsi líráját a szerző vehemens publicisztikái, prózái, drámái mögé sorolókat is. (Ebben is van valami heinei: a nagy düsseldorfit vélték mindenkor jobb prózaírónak, pamfletistának, szatirikusnak, publicistának, mint költőnek.)
A kötet egyszerre kap meg abszolút világos racionalitásával és áradó líraiságával, vallomásosságával. Darabjai (Kiflit evett; Fintorok; A nemek és az igenek; Ábránd; Önéletrajz; Biciklizem az éjszakában; Godot naplójából; a Jönnek a bájos tények darabjai, a Leopold szakácskönyve versei, E.I. önkéntes különböző beszámolói stb.) persze hathatnak azokra is, akik versben is a publicisztikát keresik, de az igazi versértők - talán e kötet jóvoltából először - egy nagy, bár sokszor félreismert, kiemelkedően jelentős költővel és életművel találkozhatnak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez