EÖRSI István

UTASOK A SENKIFÖLDJÉN. JÓBOK KÖNYVE.

"Ha helyzetünk tartós ellentmondásba kerül felfogásunkkal vagy alkatunkkal, tapasztalataink pedig egyre-másra meghazudtolják eszményeinket, kétségbeesésünkben hajlunk rá, hogy bűnbakot keressünk" - vallja Eörsi István, akinek mély filozófiával átitatott új könyve az irodalmi-történelmi "bűnbakkeresés" oknyomozó kalauza.
A bibliai Jób története az Ótestamentum botránya - ez a megállapítás a kiindulópontja a köteten végigvonuló gondolatnak: Isten ugyanis kiszolgáltatja a Sátánnak leghűbb hívét, mert Jóbot az a vád éri, hogy csak érdekből szereti és féli őt. Erkölcsi beidegzettségeink folytán az igazságos büntetést ésszerűnek - ezért elfogadhatónak - tartjuk, az igazságtalanság azonban kiforgat önmagunkból. Ez történik Jóbbal is. Üvöltve, kínok között, lázadva keresi a bizonyosságot bűneire, hogy megértse büntetése jogosságát. A lázadással egyben az Istent is rá akarja bírni, hogy bizonyítsa be - a gonosz látszat ellenére mégiscsak igazságos. Mindez persze nem sikerül neki, de Eörsi István szerint közben elér valamit, ami fontosabb a bibliai példázatnál: személyisége épp e lázadás folyamán bontakozik ki, áttörve az elvont jóság és a szokványos istenfélelem burkán. A kötet - Jób példáján - sorra veszi a világrend ellenében lázadó-vitázó irodalmi személyiségeket a Biblia más alakjaitól kezdve a görög filozófusokon át egészen Thomas Mann biblikus regényalakjaikig, kutatva mögöttük az "ember" lázadását. Az irodalmi-filozófiai példákat olyan, a történelemből vett, tehát valós események felidézésével veti össze, mint pl. a náci koncentrációs táborokba hurcoltak életérzése - több millió modern Jób -, amelyet a szerző saját családja személyes sorsaként is átélni kényszerült. Lázadás, elfojtás, megértés, a gonosz problematikája, a szenvedő-könyörülő Isten metaforája, négymillió meggyilkolt zsidó "igazságkeresése", az erkölcsi erőterek határvonalai - lényegében e kérdések dilemmája köré épül a kötet, amely végül is a Jób nyomdokaiba lépő mai, modern hősök - az ember - újabb tragédiáját fogalmazza meg. Mert Jób kétségbeesése még abból a vágyból táplálkozott, hogy megmentse a gonosznak mutatkozó világban az Isten becsületét, és eközben mindenkor azonos maradhatott önmagával, a modern hős ellenben az ellentétes érdekek között vergődve a saját becsületét szeretné megmenteni, mert valóságos térben és időben mozog. Azok a Jóbok, akik Auschwitz felé meneteltek az egyetemleges Gonosz akaratából, kiszakadtak ebből a valós dimenzióból, és Jóbbal ellentétben nem válhattak mitikussá sem, mert megszűnt kiválasztottsági érzésük. Nem gondolhatták többé, hogy végzetük bűnükből fakad, ezért a nagy tömegben előállított Jóbok tragédiájában - amelyet ugyanúgy megszenvedtek, mint ószövetségi elődük - nem fedezhető fel egyéni értelem.
A könyv teremtő és teremtmény (ok és okozat) különböző viszonyából következtet a gyötrődéseiben magára maradt egyén lehetséges cselekvéseire, illetve e cselekvés gondolati hátterére. Végkövetkeztetése - a sorsszerűség kényszerű elfogadása mellett -, hogy az ember a "minden másképpen van" ironikus felfedezésével képes csak túlélni a személye elleni agressziót. Felfedezése pedig nemcsak a túlélést biztosítja, de újabb gondolkodásra - egy újabb élet vállalására készteti.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez