Desiderius ERASMUS
A BALGASÁG DICSÉRETE
Barátjának, Morusnak Utópiáját sajtó alá rendezve fogant meg
Erasmusban egyik legnagyobb, legjelentősebb művének, A balgaság
dicséretének koncepciója. A karcsú traktátus tulajdonképpen a morusi
ész államának ellentétét mutatja be. Az antikvitástól örökölt-átvett
formula, amely az egész munkát áthatja, az, hogy amit gúnyol, aminek
szatíráját adni kívánja tulajdonképpen kívánatosként, dicséretesként,
panegirikusz tárgyaként jelenik meg benne (innen a rendkívül találó
cím is), egy pillanatra sem tévesztheti meg az olvasót: a Balgaság
istennőjének öndicsérete, a szerző himnikus lelkendezései
természetesen retorikai formulák, amelyek az ellentét erejénél fogva
csak még jobban elmélyítik a szatírát, a néha szinte elviselhetetlenül
kegyetlen iróniát. Különös kettőssége a műnek, hogy jóllehet
alapmondandóját illetően mélységesen keserű alkotás, jószerével az
egész emberi világ alapjaként, ontológiai-antropológiai
fundamentumaként mutatja be az ostobaságot, tehetetlenséget,
butaságot, szóval, a talán nem túl szerencsés magyar szóval
Balgaságot, addig a mű maga mégis felemelő csaknem derűs hatású.
|