|
ESTERHÁZY Péter
A SZÍV SEGÉDIGÉI: Bevezetés az irodalomba
Az újabb bevezetés a szépirodalomba, címének sugallatát
beteljesítve, érzelmeket, érzéseket, hangulatokat tár fel. A személyes
indíttatású, saját közvetlen élményeiből kiinduló próza magva az író
viszonya anyja betegségéhez és halálához. A kényes, a túlságosan
szemérmetlen önfeltárás veszélyét hordozó témát részben a
szerkesztésmód, részben a most sem hiányzó jellegzetes irónia segít
megfelelő távolságban tartani a túlzott szubjektivizmustól, az
esetleges magamutogatástól. A már kipróbált módszer szerinti "kettős"
írást kap kezébe az olvasó. A személyes történet a haláleset
krónikájával indul. Egy idő után azonban lebegővé válik, anya és fiú
szétbogozhatatlan egységének megvalósulásaként egyes szám első
személyben elbeszélt életrajzforgácsokat, álomleírásokat, érzések,
események évek után is megmaradó lenyomatát őrzi. A néhol szürrealista
hatású, néhol a naturalizmus eszközeivel élő szöveg hangulati
aláfestését, "kommentárját", ellenpontozását kapjuk a sokszor
idézetekből építkező lapalji "kísérő szövegben". A kisregény megrázó
részletességgel és öngyötréssel próbálja feltárni az ember lehetséges
viszonyát betegséghez, halálhoz, túléléshez, s ez a törekvés nemcsak a
szerző munkásságát kedvelők számára teszi mély élménnyé a könyvet.
|
