ESZE Dóra

KÉT TOJÁS

"Engem nem érdekel az életem" - kezdi keserű vallomását Lámi, a regény főhőse. Tizennyolc évének minden kamaszgondját, a közösségbe kényszerített ember magányosságát sugallja e végtelen vallomás, egyúttal segélykiáltás is: a nagyképűség álcájába kapaszkodó fuldokló könyörgése.
A két idősíkban zajló eseményeket apa és lánya, a Papa és Nadia előadásában ismerheti meg az olvasó. Fábián Gedeon magyartanár 1956. november 4-én, a születésnapján elvesztette imádott bátyját, a tehetséges, gyönyörű, nők-bálványa "Dont". Az értelmetlenül leadott géppisztolysorozat nemcsak az idősebb testvér életét oltotta ki, de véget vetett a család életének is; a szülők disszidálván egyedül hagyták Gedeont, aki az ötvenes, majd a hatvanas-hetvenes évek politikai konszolidációjában próbálta meglelni önmagát. Félresikerült házasságának egyetlen "eredménye" Nadia, akinek naplója már a nyolcvanas évek látszólag könnyed világát idézi. Apa és leánya külön világát az érzelmi-szexuális csapongások formálják közössé; és Lámi, a csúnyácska osztálytársnő, illetve a tanítvány. Hozzájuk közelít a kislány gyötrelmeivel, ám mindkét - érzelmileg sérült - ember érzéketlen marad segélykérésére. Lámi öngyilkossága döbbenti rá őket életük kisiklására, de csak Nadiának adatik meg a katarzis. Ő még fiatal, a tragédia kizökkenti önimádatából, és az apjáéval oly rokon önsajnálat helyére az életért való felelős küzdelem léphet.
A fiatal írónő második regénye is mindennapinak látszó, de érzelmek által feldúlt sorsokat mutat be. A lendületes írást ügyesen választott zenei "betétek" - Tosca, Pillangókisasszony, Angelica nővér, Mozart és Mahler - és elsősorban a regényen átvonuló Don Juan téma "parafrázisa" teszik izgalmassá és jellegzetessé, kiemelve a fiatal alkotót a pályakezdők induló táborából.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez