|
JEGYZETEK A KOR MARGÓJÁRA A Magyar Hírlap hétvégi számaiban megjelent jegyzetekből összeállított kötet több mint félszáz írást tartalmaz. Ezek szerzőjük sokoldalú érdeklődésének megfelelően a világ, a jelen és a múlt legkülönbözőbb kérdéseivel foglalkoznak. Faludy György társadalomszemléletének alapja, mint egyik esszészerű vallomásában írja, a liberalizmus, a világ sokféleségének elismerése (Liberalizmus: a világ sokféleségének ünneplése). A liberalizmus alapvető filozófiája a szabadság, célja pedig az emberek boldogsága, fogalmazza meg ugyanitt. A kötet publicisztikáinak kivétel nélkül ezek a szinte filozófiai indítékai, még akkor is, ha legtöbbjüket áthatja szerzőjük könnyed szellemessége (ami azonban olykor - ha szükség van rá - maró gúnyba csap át). Mindehhez bőségesen merít emlékeiből, sokszor használ fel anekdotaelemeket. Szívesen idézi fel élő vagy elhunyt barátai, ismerősei alakját (azokét is, akikre nem gondol jó szívvel), az írások e sorából különösen érdekes a Szilárd Leóról, Remenyik Zsigmondról, Károlyi Mihályról szóló. Az egyik legmegkapóbb portrét Lorsy Ernőről írta, aki "nem tartozott országunk nagyjai közé [.], de lénye és alakja jellemzi az előző század tehetséges és kiábrándult vándor-magyarját.". Lorsyról, aki mellesleg "a század egyik legműveltebb újságírója, polihisztora és esszéistája volt", angolul, franciául és németül tökéletesen beszélt, azt is írja a neki szentelt portréjában: "Elbűvölő társalgó, hajnalig tartó beszélgetések kapitánya, jeles borkóstoló, nagy tréfacsináló, szellemi tornák mestere, a szakácsművészet ismerője és élvezője volt". Faludy György életét és életmódját valamennyire is ismerve, feltételezhető, hogy nem véletlenül rokonszenvezett Lorsyval. A könyv a szellemes fordulatokon, anekdotákon kívül azért is élvezetes (nem csak szórakoztató) olvasmány, mert valamennyi írásából kicseng Faludy csendes, de állhatatos emberszeretete, őszinte humanizmusa. - Szépprózaként, egy jelentős alkotó szuverén gondolkodásának dokumentuma. |
