|
VITORLÁN KEKOVÁBA
A "Semmi fényéveivel" előtte, a nagy Élet közel kilenc
évtizedes tapasztalataival mögötte: az új Faludy-verseskötet
friss, lírájának semmi "őszikés", semmi megroskadó jelzése nem akad.
Hanem - mintegy emberi példaként - a bőséges élményanyag
erasmusi bölcsességű lírai feldolgozását folytatja tovább.
Mikor megszülettem (1910), mikor kilencévesen éjjelente az
erkélykorláton táncoltam (1919), midőn először találtam rá az
ölelkezés gyönyöreire (1927), mikor egy szép, hisztérikus,
szeszélyes osztrák színészlányt szerettem, s közben a nép
Hitlert hozsannázta (1933) - ezek a nagy ívű, humorral, játékos
szellemmel és finom öniróniával átszőtt verses epikum nyitó
témái, illetve korkijelölő évszámai. Ez az emlékidéző
"nagyciklus", mely félhosszú és hosszú költeményekből a kötet
törzsét képezi, a továbbiakban a politikum, az üldözöttség
megidézése felé tágul (1949, 1957): hogyan követték leselkedve
letartóztatása előtt, majd az emigráció első napjaiban miként
lett a magyar szabadságharc szónoka, hirdetője Közép- és Dél-
Amerika nyomorult, fasisztoid diktátorok uralta országaiban.
Lírai alapozású anekdoták? modern szellemű - fűszeres,
fordulatos - versnovellák? igrices hangú krónikás beszámolók? -
nehéz eldönteni. Az kétségtelen, hogy ez a nagy pásztázás a szó
legjobb értelmében szórakoztató és egyben nagyon komoly is, az
emberi szabadság mellett személyes módon tanúskodva. Ehhez az
1986-87-ben írott ciklushoz szonettek "vezetnek fel", a zárt
forma míves kötésében hozva a baráti öröm, a megaláztatás, a
hűség és árulás, a kommunista terrorra való visszatekintés
tematikáját (Mint Erazmus meg More; Vigasztaló; Ávós Nagy
László; Záróelőadás stb.). - Különösen a történelmi érdeklődésű
olvasók biztathatók e kötet olvasására - figyelve viszont arra,
hogy a konzervatívabb beállítottságúak a Faludy-féle bukolikát
"szemérmetlenségnek" vehetik.
|
