William FAULKNER

A HANG ÉS A TÉBOLY

Faulkner regénye, A hang és a téboly a forró amerikai Délre, a megosztottság szimbolikus földjére kalauzolja el olvasóit, mely csaknem mindegyik Faukner-mű színtere. Az írónak igazán érett műve, egy ültetvényes család hanyatlásának, szeretetlenség és kölcsönös megbecsülés hiánya miatt bekövetkező széthullásának művészi dokumentuma.
A történetben a régebbi művekből részleteiben már megismert faulkner-i legendakör összegződik, természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen ez a rendhagyó családtörténet oly bonyolultan szövevényes, átláthatatlan, hogy a maga teljességében a mítosz nem vethető papírra, az olvasó legfeljebb ösztönösen megérezheti.
A Compson család története sötét tónusú, feszült tragédiák sorozata, nyomasztó és fülledt, mint a déli tájak, ahol játszódnak. Az átokverte klánt nemzedékek óta üldözi a balsors, a bűn és bűnhődés, a gonosz, az ésszel felfoghatatlan iszonyat. A tragédia az utolsó nemzedékben, a három Compson testvér alakjában csúcsosodik ki. Benjy, a legkisebb, értelmi fogyatékos fiú a tompaság, a megfoghatatlan, sodró indulatok és érzelmek hordozója; Quentin, a legidősebb, a téboly, a túlhajszolt, túlérzékeny értelem önpusztításig fokozódása; Jason pedig, a középső fiú, a kiforrott, jegesen gonosz logika megjelenítője.
Ők hárman mesélik ugyanazt a történetet három szemszögből, amit a negyedik, a szerző által külső szemmel láttatott rész egészít ki. A négyféle nyelv, a végletes töredékesség, a költészet határát súroló elvontság, a hétköznapi célirányosság és a személytelen hűvösség teszi a művet különösen gazdaggá; négy látásmód elegyedik zseniálisan nyomasztó látomássá, egymást kiegészítik, de külön-külön is teljes értékűek az elbeszélések. A Compsonok legendája azonban nemcsak egy család tragédiája: vátészi látomás korunkról, annak minden kóros tünetével.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez