|
FEHÉR Klára
Az írónő A Tenger című regényének hősei ebben a regényben küzdenek
tovább. Alapgondolata - a múlttól nem lehet elszakadni - erősen
szokványos, hősei sematikus alakok. Ágnes, a főorvosnő családja és
betegei közt osztja fel magát. Föltűnnek A tenger más hősei is, a
romantikus elszántságú Homok János, az öreg Csuti mérnök, a fasizmus
borzalmait idéző Ékesné és a többiek, akik a múltjukon töprengenek
és mintaszerűen dolgoznak, nevelik az új nemzedéket. A hősök másik
csoportjának múltidézése is különleges és romantikusan egyoldalú, a
fekete-fehér figurák előre meghatározott tételsorok mentén, kész
sablonok szerint mozognak. Szó esik a könyvben a múlt eseményeitől
kezdve a generációs kérdésen, a családon, a hazai és a nyugati
életforma különbségein át a bürokráciáig, az orvosi etikáig és a
vállalati önállóságig sok mindenről, így az az érzése támadhat az
olvasónak, hogy a könyv róla is szól. E kérdéseket azonban a múlthoz
való alapviszonnyal együtt a regény csupán verbálisan veti fel, így e
külsődlegesség folytán a mű nem hiteles és katartikus ábrázolás, hanem
inkább színes, olvasmányos, de elrajzolt illusztráció. Ennek ellenére
az írónő hűséges olvasói között minden bizonnyal sikert arat.
|
