|
FEKETE István
ÖREG NAPTÁR
Fekete István hagyatékából került elő a harminc novella. A szöveg
gondozója az egyik novellát választotta a kötet címadóul, és az Öreg
naptár valóban találó megjelölése azoknak a hangulatoknak, amelyeket a
bensőséges, ám sokhelyütt humorral és huncutsággal finoman átszőtt
sorok közvetítenek az olvasó felé. A többségükben önéletrajzi
ihletésű, rövid elbeszélések mind a mai napig élő, eleven erővel
hatnak. Az írások mindegyikének témája a táj, és a tájban élő ember
hangulata, érzésköre, viszonya a természet szépségeihez. A gyermekkor
színes üvegcserepein fölszikrázó fények által az olvasó elé
varázsolódik Fekete István ifjúságának meghitt hangulata, az állatok
iránt érzett olthatatlan vonzalma, szeretete. Édesapja kisgyermekként
gyakran vitte magával vadászni a szerzőt, aki - bár később maga is
szenvedélyes vadásszá vált - ekkortájt még sajnálattal és szánalommal
figyelte az elejtésre szánt vad kelepcébe csalását. Ám ezekben a
szomorkás alaphangulatú történetekben sem komor a "végkifejlet", mert
valamilyen csavaros fordulattal a szerző úgy alakítja a "mesét", hogy
a végén az derül ki, hogy például szerencsés lehet az elejtett vad
árván maradt csemetéje, hiszen a Fekete család házánál jobb otthonra
nem találhatott volna. Itt azután a szeretetteljes légkörben ember és
állat "akolmelegében " alakul ki az a kapcsolat, amely élete végég
töretlen barátsággal köti a szerzőt az erdő lakóihoz. Fekete István
gyönyörűen ír: a szeptemberi erdő ezerarcú világa, az ősz színeiben
tobzodó természet szinte életre kel a kötet lapjain, és az olvasó
hallhatja, ahogyan még késő nyári suhogással ringatja magát az erdő,
és láthatja, ahogyan a halk szél fuvallatai már egymásra rendezik a
titokban lehullott sárga leveleket. Az őszi és téli naptár az elmúlás
színeit varázsolja az olvasók elé, ám ebben az elmúlásban, a beszédes
csend legmélyén felfedezheti az olvasó a lélek halk szavát, amely
megnyugvást ad a város zajában megfáradt vándor lelkének. A mai rohanó
világban szinte gyógyírt jelenthetnek a lélek bajaira Fekete István
sorai, mert általuk egy olyan csodálatos világ erdejében barangolhat
az olvasó, ahol még érvényesek "a szépség, a jóság törvényei, és
amelyben érvényesül az egyszerű igazság, amelyről Jézus szólt
példabeszédeiben". A szerző hite élesztheti a reményt az olvasóban,
hiszen ha ő, aki világégéseket és emberi sorsok pusztulásait átélve
hitt az emberben, hitt az értékekben, akkor az itt és most élőknek is
kötelessége, hogy igazabbak, bensőségesebbek és szeretetre
hangoltabbak legyenek. - Vélhetően a középkorúakat és az idősebbeket
érinti majd meg igazán a válogatás hangulatának varázsa, ám rajtuk
kívül a természetet kedvelő fiatalokat is érdemes erre az útra
invitálni.
|
