|
FEKETE István
ÖREG UTAKON
Azt mondják, az igazi vadász nem tüzel minden útjába kerülő mozgó
állatra, hanem csakis nemes vadat vesz célba, és addig űzi, hajtja,
míg méltó küzdelemben le nem győzi. Az ilyen vadász, ha úgy adódik, el
sem süti a fegyverét. Ilyenkor egyszerűen átadja magát a természetnek,
szemlélődik, és figyel, hogy megértse üzenetét. Fekete István is ezek
közé tartozott, ugyanakkor nem csupán átélte, de a tapasztalt mesélő
minden erényével képes volt élményeit megosztani az olvasókkal is.
Írásainak legfőbb varázsa abból az őszinte rácsodálkozásból fakad,
amely egész életművét hitelessé teszi. Az életműsorozatjelenlegi
darabja az író első elbeszéléskötetét adja az olvasóközönség kezébe.
Az esztendő tizenkét hónapjához kötődő történetek 1934 és 1938 között
születtek. Miként a kötethez írott tanulmány értékű utószavában Sánta
Gábor rámutat, Fekete István - vadászíró kortársaival ellentétben -
elsősorban szépírói szempontokat érvényesített. Miként megfogalmazza,
"néhány elbeszélése alapján is nyilvánvaló, hogy Fekete István nem a
vadászkalandjait kívánta megörökíteni, hanem mindazon élmények
összességét, amelyek puskával a kezében érték.
|
