|
FEKETE István
RÉGI KARÁCSONY
Fekete Istvánnak az Új Ember című katolikus hetilapban megjelent
elbeszéléseiből - időrendbe szedve, 1947-től 1970-ig terjedően -
válogat a kötet. Csodákkal teli, varázslatos világ tárul az olvasó
elé, mely az író hitéről s a falusi emberek őszinte, tiszta
érzéseiről, becsületéről egyaránt vall. Mint egy nagy karácsonyi
misztériumjáték, úgy elevenednek meg a falusi emberek munkával töltött
hétköznapjai, s a reménnyel teli ünnepi este. A szeretet ezen a napon
nemcsak a karácsony, de a "lélek fényeit" is fellobbantja. A
gyermekkori "Jézuska-várás" boldog, titkokkal teli világa (Régi
karácsony; A csillag), éppúgy megelevenedik a történetekben, mint a
munkában megfáradt kérges kezű parasztemberek "csodavárása" (Éjféli
világosság; Karácsonykor). Családi viszályok hamvadnak el a gyertyák
fénye mellett (Roráté; A kormányosné), míg másutt szikrázó gyermeki
humor ellenpontoz szomorúságba hajló történeteket (A két szánkó;
Karácsony és szilveszter között). Megszemélyesülnek az évszakok (Tél)
és hónapok, megszólal a szigorúnak vélt "ember", December. Életre kel
az erdő gazdag vegetációja; lírai szépségű történetben mesél
szenvedéséről a kis fenyőfa, aki gyökerét vesztetten egy köcsög vízből
merít életerőt, ám mindezért kárpótolja az a tudat, hogy szenteste
boldog gyermekarcokat láthat maga körül. Mint gyöngysoron az
igazgyöngyök sorakoznak egymás után az elbeszélések, melyekben Sinkó
Ferenc ajánló soraival szólva "Az angyalok éneke hol hallhatóbban, hol
halkabban, de szüntelenül szól visszhang és kíséret gyanánt a
természet minden hangja, nesze s minden emberi szó mögött".
|
