FEKETE István

TÜSKEVÁR

Az író a hazai állat- és növényvilág szerelmese, tudós értője a magyar tájnak. Ezt a tudást, amely egyszerre természetrajzi és ökológiai, de egyszersmind praktikusan vadász-halászi is, a legjobbakhoz méltó íráskészséggel, felidéző erővel tudja papírra vetni. Nem arról van szó, hogy a Tüskevár jól megírt, igényesen nevelő-oktató, stilárisan vonzó ismeretterjesztő szépirodalmi munka, de arról, hogy valódi írói remeklés, olyan, amely ebben a témakörben alig akad.
Pedig témája, regényének a váza inkább nagyon didaktikusnak, tanítóbácsisnak tűnik. Két hetedikes fiú, két jó barát kerül abba az irigylésreméltó helyzetbe, hogy nyári vakációjukat a Tüskevár körüli nádasban, mocsárban, erdőben tölthetik, (a Zala és a Balaton találkozásánál). Vendéglátójuk, a derék István gazda (a nagybácsi) elengedi őket a berekbe, Matula, az öreg csősz, a berek tudós ismerője kezére bízza őket, nem fél attól, hogy az igazi kalandok, a valódi vadászat, az élelmezés okából végzett halászás ártalmukra lehet. A bölcs pedagógiai megfontolás a sápadt, rendetlen, kavargó érzelmeik miatt is bizonytalan fiúkból "férfi" válik az események, az átélt kalandok során. A lényeg azonban nem a "nevelődési" folyamat, hanem egy ősi, nagyon is valóságközeli világ káprázatosan szép felidézése, a természet és az ember "anyagcseréjének" regénymodellbe illesztése, a városi, sok felesleges ismerettel és még több ábrándozással és kósza vággyal teli ifjaknak a visszavezetése valami alapvetően fontos összefüggés hálózatába. A regény persze abból a szempontból is kitűnő, hogy telisteli van humorral, finom pszichológiai megfigyelésekkel, izgalmas jelenetekkel. Minden gyermek kedves olvasmánya, okos tanítója, de egyúttal maradandó olvasmányélménye.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez