FERGE Zsuzsa

FEJEZETEK A MAGYAR SZEGÉNYPOLITIKA TÖRTÉNETÉBőL

Ferge Zsuzsa rövid monográfiája 1986-ban jelent meg először, és rendkívül fontos szerepet tölt be mindmáig a magyarországi szegénység, illetve a szociálpolitika kutatásában.
A mai magyar társadalom egyes rétegeinek szegénységét állítja Ferge Zsuzsa tanulmánya történeti háttér elé. Szegénység ugyan mindig volt, de csak a múlt században vált a társadalmi szegénység és a pauperizmus szociológiai kérdéssé és politikai problémává. Ennek megfelelően a szerző a szegénység fogalmának változó definicióit felhasználva a kiegyezéstől egészen a tanulmány megírásának időpontjáig, 1986-ig tekinti át az ínségben élő rétegek és szegénypolitikai intézkedések alakulását. A hazai társadalomstatisztikai regisztráció alapján viszonylag jól rekonstruálhatók az 1914-es és 1945-ös periódushatárok közötti korszakok a létminimum alatt élő, szegénynek tekinthető népesség száma és aránya. A szegénység alakulására ható erőket tárgyalva Ferge sorra veszi a társadalmi mozgásokat, a progresszív mozgalmak hatását, a két világháború közötti szociálpolitikai tendenciákat, beleértve a földkérdést, a falu egészségügyét, a társadalombiztosítás alakulását. Az elmúlt évtizedek fejleményeit elemezve rámutat arra, hogy az 50-es években a szegénység fogalma kiiktatódott a politika színteréről, a szociálpolitika csendes feltámadása az 1957 és 1978 közötti, ám koncepció nélküli intézkedésekben történt meg újólag. Az 1978-tól tartó, egyre nehezedő gazdasági korszakban tények és közvéleménykutatások, szociológiai vizsgálatok alapján mutat rá a nyugdíjasok, sokgyermekes családok, kvalifikálatlan munkásokat érintő életszínvonalbeli hátrányokra és megélhetési gondokra.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez