|
FICSKU Pál
ÉLNI HÁROM NŐVEL
Mai magyar történeteket mesél el rövidke elbeszéléseiben Ficsku
Pál. Olyanféle történeteket, amilyeneket mindnyájan ismerünk,
újságban olvashatunk, utcán, munkahelyen, ismerőseink körében
láthatunk: hogy a kocsmákban, presszókban férfiak és nők ülnek
együtt, beszélgetnek, veszekszenek, csókolóznak; hogy az
óvodákban ezért-azért sarokba állítják a kisfiúkat,
kislányokat; hogy vannak falvak, ahol jószerivel mindenki
hagymapucolásból él; hogy a stricik bizony még a Dallas idejére
sem hagyják megpihenni futtatott nőiket; hogy néhány fiatal
megöli a plébánost, aki élelmet és szállást kínál nekik,
tekintettel a kései órára és a rossz időre. A történetek
(Kénytelen-kelletlen; Élni három nővel; Az oltott mész íze;
Gombariadó; A kurvák nem néznek Dallaszt; Mikszáth tévé
Budapest stb.>) szinte banálisnak, ismertnek, elkoptatottnak
tűnnek fel. Annál kevésbé banális és megszokott e történetek
előadásmódja. Ficsku Pál remekül ért ahhoz, hogy a köznapi
szereplőket, ismert szituációkat, untig ismert
"szövegeléseket", sematikus figurákat, szlogenné vált
fordulatokat új színben tüntesse fel. Hol csavar egy kicsinyt a
történeten, ezzel egészen más értelmet adva neki, hol a komoly
esemény komikumát "ugrasztja" ki, hol az elbeszélés módszerére
teszi a hangsúlyt, hol tragikusra formálja az idillit, idillivé
a tragikust, de szinte minden elbeszélésében módot talál arra,
hogy egészen különös hatásokat váltson ki, hogy a megszokottban
felvillantsa az egészen különlegeset, a különlegesben a típust,
az elbeszélésmódban a hazugságot, a nyers tükrözésben a
stilizációt. Sok történet tűnhet egyszerűen csak humorosnak,
különcködőnek, ám a gyakorlott olvasók ráébrednek, hogy -
kiváló novellista művészi remekléseivel van dolguk.
|
