Francis Scott FITZGERALD

SZÉPEK ÉS ÁTKOZOTTAK

A Szépek és átkozottak 1921-ben jelent meg először, szerzője akkor alig volt huszonöt éves. Művében sokféle szándék és sokféle szempont keveredik: részint önéletrajzi ihletésű a regény: beszámoló, a fiatal Fitzgerald írói terveiről, első világháborús élményeiről, társasági életéről, szinte gyermekként kötött házasságáról stb. De tükröt akart tartani az író a New York-i "aranyifjak" élete elé is: bemutatni, hogyan iszik, szeretkezik, züllik a ragtime hangjaira a kezdődő húszas évek fiatalsága, a Princetont, Harvardot járt, egyelőre még foglalkozás nélküli, bizonytalan tervekkel foglalkozó, írói, színészi, filmes, tudósi, vagy éppen pénzemberi ambíciókkal játszó szellemi felső tízezer? De népszerű művet is akart írni Fitzgerald, nagy szenvedélyekkel, "bűnös" erotikával, az európai "dandyzmust", dekadenciát, sátánosságot bemutató könyvet, amelyben központi szerepe van egy többmilliós örökség utáni hajszának. Végül megpróbálkozott azzal is, hogy könyvét telezsúfolja wilde-i, meredith-i szellemességgel, paradoxonokkal, nietzschei "világnézettel", drámai jelenetek beépítésével a regényszövetbe, esszészerű betétekkel stb.

Az igen nagy ambícióval készült művet részletei éltetik: szinte mindenütt érezni nagy író jelenlétét, az egész alkotás azonban zsúfolt is, modoros is, túlontúl "eredeti" is, bestsellernek túlságosan igényes, igényes műként túlságosan sok engedményt tesz a kevéssé vájt fülű olvasóknak. Elsősorban mint a későbbi Fitzgerald életmű nyitánya érdemel figyelmet, mint későbbi témák, motívumok, ábrázolásmódok, szándékok első megmutatkozása, az "igazi" Fitzgerald előkészülete, próbálkozása. Persze így is népszerűnek, keresettnek ígérkezik: szerzőjének neve, a mű blikkfangos címe, témái jó része, valamint az is "vinni" fogja, hogy a dzsessz-korszak egyik első kimerítő dokumentuma.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez