Josephus FLAVIUS

A ZSIDÓ HÁBORÚ

A római-zsidó háború (66-73) legmegbízhatóbb egykorú forrása, s a zsidó történelemnek e háború befejezésével záruló két fontos évszázada művei nélkül nem rekonstruálható. E műve a hivatalos római álláspontot képviseli a háború okairól, jellegéről és lefolyásáról, de oly módon, hogy azt zsidó olvasóival is elfogadtassa. Történetileg visszanyúl a makkabeus felkelés koráig, igyekezvén a felkelés rejtett hátterét is megmutatni. Leleplezi a világot bíró Róma elleni harc esztelen voltát, de felvillantja ennek a sikertelenségre kárhoztatott harcnak tragikus pátoszát is. Az egymást keresztező szempontok hatása alatt, amelyek érvényesítésébe belejátszottak a szerző megrázó egyéni élményei is, a jószemű megfigyelő beszámolója irodalmilag is nagy értékű tanúságtétellé magasodik. Stílisztikailag a görög történetírás retorikus irányzatainak hagyományait követi. Könyvét művészi tudatossággal alkotta meg, felhasználta a művelt hellenisztikus stílus minden előkelőségét. Különös értékei a művészi leírások és a történelmi beszédek. Nagy elhatározások, ütközetek előtt, diadalok után a szereplők a retorikus próza előírásainak megfelelő szónoklatokat tartanak.

(Az író családi neve Józséf ben Matithjáhu, 69-ben, amikor Vespasianus megszerezte a császári hatalmat, akkor vette fel a Josephus Flavius nevet.)







Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez