Josephus FLAVIUS
A ZSIDÓ HÁBORÚ
A római-zsidó háború (66-73) legmegbízhatóbb egykorú forrása, s a
zsidó történelemnek e háború befejezésével záruló két fontos évszázada
művei nélkül nem rekonstruálható. E műve a hivatalos római álláspontot
képviseli a háború okairól, jellegéről és lefolyásáról, de oly módon,
hogy azt zsidó olvasóival is elfogadtassa. Történetileg visszanyúl a
makkabeus felkelés koráig, igyekezvén a felkelés rejtett hátterét is
megmutatni. Leleplezi a világot bíró Róma elleni harc esztelen voltát,
de felvillantja ennek a sikertelenségre kárhoztatott harcnak tragikus
pátoszát is. Az egymást keresztező szempontok hatása alatt, amelyek
érvényesítésébe belejátszottak a szerző megrázó egyéni élményei is, a
jószemű megfigyelő beszámolója irodalmilag is nagy értékű
tanúságtétellé magasodik. Stílisztikailag a görög történetírás
retorikus irányzatainak hagyományait követi. Könyvét művészi
tudatossággal alkotta meg, felhasználta a művelt hellenisztikus stílus
minden előkelőségét. Különös értékei a művészi leírások és a
történelmi beszédek. Nagy elhatározások, ütközetek előtt, diadalok
után a szereplők a retorikus próza előírásainak megfelelő
szónoklatokat tartanak.
|