FÖLDES Jolán

A HALÁSZÓ MACSKA UTCÁJA

A halászó macska utcája Párizsnak csaknem a szívében épült, szűk sikátor. Menekültek, emigránsok, idegenek lakják a környék kis szállodáit, szerény lakásait. Itt ver tanyát a két világháború közötti hazai szegénység elől menekülő magyar család, Barabás Gyula szűcsmester feleségével és három kiskorú gyermekével a jobb boldogulás, az életbiztonság reményében. Valójában az ő életük, elsősorban a három gyerek, Annus, Jani és Klári életének, Párizsban megélt évtizedének krónikája a könyv, amelynek nincs igazi főhőse, s ha mégis, akkor Anna az, a legidősebb gyerek, akinek szemszögéből leginkább láttatja az író az eseményeket.

A szorosan vett cselekmény hátterében különleges világ, hányatott emberi sorsok rajzolódnak ki. Emigránsok, menekültek, szerencselovagok világa ez, ahol az orosz arisztokrata, a forradalomból kiábrándult munkásfiú, a litván menekült, spanyol monarchista, olasz, török, majd utóbb német emigráns családias egymásrautaltságában élnek együtt. Barátságok fonódnak össze és válnak széjjel a kis közösségben, amelyet egybeköt a közös sors, az otthontalanság érzése. A londoni Pinker könyvkiadó nemzetközi pályázatán a harmincas években első díjat nyert könyv korának egyik legolvasottabb regénye volt, s egyúttal Földes Jolán legértékesebb alkotása. Bár az írónő valódi értékeit elhomályosították a későbbi, megrendelésre készített bestsellerei, erénye a regénynek a szerző saját párizsi idegenség-élményéből táplálkozó hitelesség, a szűkszavú, ám pontos lélek- és valóságábrázolás, s végül az a társalgó-elbeszélő stílus, amely a hétköznapok apró mozzanatait, kicsinységeit is mindvégig érdekfeszítően tudja előadni.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez