Sigmund FREUD

HÁROM ÉRTEKEZÉS A SZEXUALITÁSRÓL

"Freud ezen értekezéseinek tudománytörténelmi jelentősége is van" - írta Ferenczi Sándor, a kötet fordítója, a mű első, 1915- ös kiadásának élén. A meghökkenést és botrányt okozó kis könyv - amely első ízben németül 1905-ben látott napvilágot, Freud addigi pszichoanalitikai munkásságának összegzéseként - a lélektani kutatás és terápia új útjait nyitotta meg. A nemiséget - visszanyúlva az erotika klasszikus görög értelmezéséhez - fejlődésében és összetettségében tette a lélektani vizsgálódás tárgyává, az analitikus terápia tapasztalataival bizonyítva a libidó, az elfojtás, az átvitel, a szublimáció, a gátlás jelenségeinek fontosságát az ember pszichés működésében.

A három Freud-tanulmány szoros egységet alkot - az elsőben a Nemiség tévútjairól, a perverziókról, a másodikban a gyermekkori, a harmadikban a pubertás alatti szexualitás átalakulásáról értekezik, az utóbbi zárópasszusaiban az elemzések végkövetkeztetéseit is összefoglalva. Mindegyikben igen lényegesek a nemi ösztönök korlátozását jelentő erők: a szégyen, az undor, az erkölcs, a tekintély, a társadalmi közfelfogás gátló, illetőleg az elementáris ösztöni erők kerülőutakra terelő tényezői. Az erotizmus változatos formáinak értelmező megvilágítása csak ezek segítségével végezhető el. A freudizmus e három tanulmány alapvetése, illetőleg korrekciója és kiegészítése során építette ki a mélylélektan nemiség-elméletét - ezért ezek az írások immár klasszikus, tudománytörténeti értékű "ősszövegeknek" is tekinthetők. A kiadó a Ferenczi-féle fordítást, a korabeli előszavakkal együtt teszi közzé.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez