GÁLL István

AZ ÖREG

A regény főhőse régi, szervezett bányász, azok közül való, akik mindent alárendelnek a szent célnak, a szocializmus győzelmének. Türelmetlenül, keményen szólt bele a világ folyásába, bízott önmaga ítéletében. Kétszer rántotta el a fegyver ravaszát bírói ítélkezés helyett: egyszer 19-ben, másodszor 45-ben. Mindkétszer a pártot hozta zavarba, lejáratta önmagát, s ezért a győztes forradalomban mellőzött maradt.
A történet kezdetén nyugdíjas, egy mindentől távol álló szivattyúház őre. Hangtalan pontossággal végzi dolgát, s töpreng a régi időkön, rágja magát. Egy napon fiatal, bányában megrokkant segéderőt kap, amolyan nyegle, félig huligán fickót. Küzdelem indul: az öreg meg akarja nyerni a fiút az általa elképzelt értékesebb életnek, célt akar adni neki. De mikor kiderül, hogy a szivattyút, melyet oly tisztelettel szolgál, már rég használaton kívül helyezték, összeomlik. A fiú gúnyos hahotája, mint tőr döfi le: belehal a vereségbe.
Az öreg már megjelenése idején is feltűnést, megérdemelt sikert keltett. Korábbi művei felől nézve nemcsak magasabbrendű művészi formája, realista stílobjektivitása, drámai szerkesztésmódja tűnik fel, hanem az is, hogy mi mindenről kellett a művészi tökély érdekében az írónak lemondania; így például a gazdagabb környezetábrázolásról (Az öreg szinte kamaradarab), az esszészerű-intellektuális, értelmező betétekről stb. Mindazonáltal drámai, szép, jól jellemző nyelv, sok pergő dialógus jellemzi a könyvet. A regény szerkezete áttekinthető, szépen ökonomikusan épített, a jellemrajzok hitelesek. - A munkásirodalom jól megírt darabja.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez