|
GÉCZI János
ANGYALHÉJ
Csaknem száz, általában bekezdésnyi hosszúságú, de esetenként
két oldalra is terjedő, máskor csupán egy- vagy kétsoros
szöveget tartalmaz Géczi János új kötete. A művek felfoghatók
prózaverseknek, mininovelláknak, szösszeneteknek, egy itáliai
útinapló töredékeinek, formajátékoknak is, a legcélszerűbb
azonban, ha a szerző meghatározását fogadjuk el: ő az egyik
darabban gondolat-novelláknak nevezi műveit. Az írások
kiindulópontja legtöbbször valamely firenzei, orvietói vagy
római látvány, jelenség, történet, hallott vagy kimondott
megállapítás, felidézett (vagy visszaidézett) alak, műtárgy
vagy vízió. Ezekhez az indító, a felütést szolgáló motívumokhoz
kapcsolódnak a szövegek "gondolatai", amelyek vagy a motívum
magyarázatát tartalmazzák, vagy ahhoz kapcsolódó asszociációkat
sorjáztatnak, nem ritkán abból kiépülő metaforákat ragyogtatnak
fel, de van, amikor az indítás csak ürügy egy-egy egészen más
gondolat kifejtésére. Géczi János különös szférában tartja
"gondolatait": érintkeznek ezek a kis írásművek a dadaizmussal,
az abszurddal, van bizonyos posztmodern "beütésük" is, sokszor
még prózai ténymegállapításnak is elmennének, igazából azonban
mindezek sajátos ötvözetei (Galamb; Másodpéldány;
Hotel Maxim; Pereszke; Az esszémondat;
Változatok édességre; A bajusz; A
legszalonnásabb; Alsó csuklófogás stb.). A befogadót
állandóan zavarba ejtik e kis szövegek: folytonosan kicsúsznak
az értelmezés alól, mindig valahogy mások, mint ahogy az
előzmények után gondolhatnánk, mindig valahogy meglepőek,
esetleg éppen azért, mert minden áttetszőségük ellenére sem
adják meg magukat az olvasónak. - Különös, egyedi és egyszerű
írások az Angyalhéj darabjai - elsősorban gyakorlott
"szövegfogyasztóknak".
|
