GERENCSÉR Miklós

ARADI NAPLÓ

A könyv a szabadságharcról tudósít, úgy, ahogy egy Aradon állomásozó osztrák tiszt, Böhm erről tudomást szerez és kommentál. A beszámoló természetesen átforrósodik, személyesebbé válik, ahogy a harcok közelednek, sőt el is érik Arad várát. Az igazi történet, s a könyv legizgalmasabb része azonban akkor kezdődik, amikor 1849. augusztus 17-én - bár a parancsnok Damjanich az oroszoknak adta meg magát - a császári csapatok bevonulnak az aradi várba. Ettől kezdve Böhm közvetlen értesülések alapján vall naplójának. Feljegyzi, hogy milyen vad és értelmetlen bosszúvágy keríti hatalmába a megszállókat, feljegyzi a csupa szeszélyből kivégzett foglyok neveit, borzadva szól a börtönbeli állapotokról, Haynau és a többi magasrangú hóhér habzó dühéről. Érzékletes, árnyalt portrékat rajzol az elfogott honvéd tábornokokról, különösen sokat foglalkozik Damjanichcsal. Leírja a hadbírósági komédiát, majd részletesen, szemtanúként számol be az aradi hősök kivégzéséről.

A krónika alaposan dokumentált eseménytörténetén kívül lélektani ábrázolásra is törekszik, s olvasmányosan ismertet meg a forradalom és szabadságharc korával. Mindezzel párhuzamosan kibontakozik az elbeszélő főtörzsorvos fejlődésregénye, érzékeltetve, hogy a tények ismeretében, s a magyar hazafiak pozitív emberi tulajdonságainak hatására hogyan válik a parancsot teljesítő katonából érző, gondolkodó ember, aki le is vonja a keserű következtetést, kéri elbocsátását a hódítók hadseregéből, s elhatározza, hogy nem is tér vissza soha Magyarországra "...ahol nálunknál különb férfiakat akasztottunk".
Jól megírt, értékes próza.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez