Helmut von GLASENAPP

AZ ÖT VILÁGVALLÁS

A rendkívül olvasmányosan megírt mű a tárgyalt eszmerendszerek bemutatásán túl elsősorban a közös, az eltérő, vagy a kölcsönhatásokat bizonyító mozzanatok láttatására törekszik. Értelmezése szerint a keleti vallások "az örök világtörvényt" állítják középpontba, ezért bennük nincs őskezdet és vég, hanem a keletkezés és az elmúlás folytonos váltakozása a jellemző, s minden történést a belső törvényszerűségek irányítanak. A nyugati vallások a "történeti istenkinyilatkoztatás" tanai, viszont a világmindenség létezését egy, a világ egészétől elkülönült isteni tevékenységből eredeztetik.

A kötet közérthetően ismerteti az öt világvallást, történeti hátterüket és legfőbb elveiket. A hinduizmus túlvilági elképzelései a legintimebb részletekig szabályozzák a hívők életét, továbbá a mulandóság meghaladását és az egyén fejlődését hirdetik. A buddhizmus az indiai vallás egyik válfajának tekinthető, amely megtartotta az óind világnézet sok lényeges elemét (újramegtestesülés, megváltás), de elvetette a teizmust, a panteizmust és csupán a személytelen világtörvényekről szóló tanítást őrizte meg. A kínai univerzizmus hirdetői gyakorlatias, józan, tárgyilagos életigenlők, akik a földi létben keresnek boldogulást. A kereszténység, amelyben a földi élet inkább átmenet, mint cél, az egyedül igaz és abszolút vallás igényével lép fel, s ezzel a liberális vallási polifónia helyébe a hit tekintélyuralmi diktatúráját állítja. Az iszlám népszerűségének oka valószínűleg a könnyen teljesíthető parancsokon kívül az egyenrangúság hirdetésében és a próféta engedékenységében is keresendő.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez