William GOLDING

A TORONY;   A PIRAMIS

A Torony mondanivalója szándékoltan rejtett, többértelmű. Jocelin dékán látomást lát, ettől kezdve egyetlen életcéljának, hivatásának érzi, hogy templomára tornyot építtessen. A templom nincs megalapozva: a józan ész és az építészeti számítások szerint nem lehet toronnyal megterhelni, de Jocelin eszelős makacssága mindenkit leigáz. Építés közben megsemmisül minden, amit a pap hivatása értelmének tartott: a templomot megszentségtelenítik, a hívek szétszóródnak, családok esnek szét, életek mennek tönkre maga a dékán egyre mélyebb magányba és őrületbe süllyed. Mikor meghal, a torony még áll, mint kőbe vésett fenyegetés, nem tudni, mikor dől össze, végpusztulásba döntve a templomot.

Jocelin tragédiája feloldhatatlan szimbólum. A regény formai és stiláris bravur: zárt és csiszolt mint egy költemény, s mondanivalója éppoly nehezen fejthető prózába. Atmoszféra-teremtő ereje lenyűgöző: egyszerre elevenedik meg a kőbe vésett középkor, a katedrális, s az örök-változatlan emberi dráma. Nem könnyű olvasmány, csakis a gondolkodó olvasók együttműködésével válhat irodalmi valósággá.

A piramis a napjaink problémáira is érzékeny, realista-ironikus regényírót mutatja meg. A mű három, látszólag lazán, valójában sok szoros szállal összefűzött részből áll, amelyekből egy fanyar, második világháború utáni fejlődésregény bontakozik ki. Első személyű elbeszélő hőse, Oliver kitör a kis falu zárt világából, kasztrendszeréből, zongoraművészi ábrándjait sutba vetve sikeres vegyész lesz, de múltját nem tudja maga mögött hagyni, emlékezetében nosztalgikusan megszépülnek gyerek- és serdülőkorának kínos, megalázó élményei, a saját személyes felemelkedése nem tudja kárpótolni mindazért, ami elveszett.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez