Gennagyij Szamoljovics GOR

VARÁZSOS ÚT

Aki a science fiction-től csak azt várja, hogy fémes csillogású "gépvilágban" a tudomány segítségével megoldható technikai problémákat tálaljon, az talán csalódni fog Gor könyvében. Aki azonban kedveli a színek és képek, emberek és érzelmek olykor lírai, mégis gondolkodásra késztető forgatagát, örömét leli majd a kötet novelláiban.

Gor világa dialektikus, ahogyan azt a Varázsos út című elbeszélésében a főhős nagybátyja is bizonyítja, de ebbe a dialektikába a múltba lépés (Rettegett Iván vagy Batu Kán meglátogatása a Theokritosz ablakában), ebbe a világba az alakváltozás (Minotaurusz, aki hol Puskin, hol Dickens, hol Csehov alakját ölti fel, azonosulva mindenkori olvasmányélményei világával) mindennapos eseményként belejátszik, álomszerűen, annyira, hogy nincs is szükség misztikus magyarázatra. A hétköznapi élet színpadán varázslók, tudósok, távoli bolygók és világok küldöttei kortársként mozognak, inkább meghökkentve, mint zavaróan. Ebben a színekben pompázó világban nincs is szükség tudományos fejtegetésekre ahhoz, hogy hihetővé váljon a mindentudó gondolkodó, érző robot vágya (Furcsa história) jövőbe vezető ajtó (Theokritosz kék ablaka), mint ahogy fantáziánk képei, álmodozásaink és vágyaink sem igénylik a korszerű technika elvi vagy gyakorlati segítségét.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez