GÖRGEY Gábor

21 VERS

A költőként indult Görgey Gábor már jó ideje csak regényekkel, színművekkel, publicisztikákkal, esszékkel jelentkezett, lírai ihlete mintha kiapadt volna. Csak félig-meddig tűnik "újrakezdésnek" új kötete, hiszen a 21 versnek alig egy-két darabja friss keltezésű, a legtöbb a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekből való. Korábbi publikálásukat sok esetben politikai mondandójuk tehette lehetetlenné (Requiem, 1956; Eszkimó nyár; Magyar homály stb.), de korántsem mindét. Mert egyik fő témája Görgey verseinek ugyan a politikai, de írt az elmúlt évtizedekben már szép számmal szerelmi és bölcselő darabokat is, legújabb versei pedig szerves folytatásai az előző évek lírájának (Szerelmi dal; Máté; Epiphania; Még ma; Néhány megjegyzés a szélről; Mikor a tatárok jöttek stb.).

Különös kettősség jellemzi legtöbb versét: határozott, szinte tételbe fogható a mondandójuk, menetük is sok publicisztikai elemet tartalmaz, ugyanakkor semmi szárazság, fogalmiság, prózaiság nincs bennük: hatalmas lendületük van (különösen a hosszabb daraboknak), gazdag retorikájuk, nyomatékos, jól kiérezhető verszenéjük. Meglepően egységesek is ezek a versek, legtöbbször csak a dátum igazít el atekintetben, hogy a korai hatvanas vagy a késői nyolcvanas években íródtak: ugyanaz a hang, ugyanaz a versmondattan, ugyanaz a szellemiség élteti őket. Nem modern (kivált nem posztmodern) költemények ezek, inkább az időtlenség jellemző rájuk: racionalitás és lelkesültség, költői lendület és biztos vonalvezetés, a nagy, a "költői" témák uralma és a kendőzetlen önéletrajziság, vallomásosság szintézisei.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez