GÖRGEY Gábor

WATERLOO KELLŐS KÖZEPÉN

Elsősorban a Magyar Nemzetben, de alkalmanként más lapokban is rendszeresen publikálta tárcáit Görgey Gábor; ezekből állította össze kötetét. Az írásokat időrendben, pontos dátumaikkal hozza, így az 1989-től 1994-ig terjedő időszak sajátos képe bontakozik ki a kötetből. Az író természetesen nem politikai kommentárokat hoz, nem rendszeres áttekintését adja a közéleti problémáknak, mint ahogy nem is azzal a szándékkal írta munkáit, hogy azok egyszer majd valamiféle "összképet" nyújtsanak. (Nyomatékosan utal erre az összeállítás címe is: a waterlooi csatában részt vett Stendhal-hős nem tudta, hogy minek volt szemtanúja.)

Író módjára, szabad, kötetlen értelmiségiként írta széljegyzeteit a "kor margójára" Görgey, mindenkor arról szólván, ami épp akkor érdekelte, fellelkesítette, vagy - gyakrabban - indulatba hozta, felháborította. Alapkérdések (az új demokrácia fundamentális gondjai, a szabadság jellege és mibenléte, a múlt bűneinek számonkérése, az író feladatai, az antiszemitizmus újraéledése, a népi-nemzeti kategória mibenléte stb.) keverednek apróságokkal, egyedi vagy jellemző esetek tanulságaival (új adónemek megjelenése, a sprayk és az ózonlyuk viszonya, egy-egy parlamenti hozzászólás tanulságai stb.); a lényeg azonban általában sem az első, sem a második esetben nem valamiféle politológiai, szociológiai, társadalomtudományi tézis kimondása, hanem a nyílt és őszinte, vállaltan szubjektív számvetés a napi és a hosszabb távú tendenciákkal, eseményekkel, mentalitásokkal.
Görgey érzékletes gördülékenységgel ír, mindig vonzóan és érdekesen formálja meg cikkeit, példái, esetleírásai, anekdotái azok számára is érdekessé teszik írásait, akik felfogásával, keresztény liberalizmusával esetleg nem éreznek közösséget.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez