Günter GRASS

A BÁDOGDOB

A Bádogdob megjelenése óta (1959) négy évtized telt el, jelentőségét, értékét ma már lehetetlen kérdésessé tenni - kedélyeket borzolóhatása, a mód, ahogyan telibe talál társadalmi, vallási, szexuális tabukat, ma is eleven.

A regény főhősével, Oskár Matzerathtal egy elmegyógyintézetben ismerkedünk meg. Számára az élet lezárult, egyetlen lehetősége: a múlt újraélése. Áradó monológban idézi meg "önéletrajzát", családját, gyermekkorát és örök gyermekségét, hiszen fizikai fejlődésében megállt a hároméves gyermek szintjén. Groteszk emlékképeiben a fasizálódó, majd világháborút kirobbantó Németország és a háború utáni NSZK sorsát vizionálja. Kegyetlen - naturalizmustól sem mentes - írói eszközökkel ábrázolja Grass az emberi fizikumot és szellemet egyaránt torzító kegyetlen világot. Pesszimizmusa azonban mindig az ábrázolt korra vonatkozik, mint ahogy kritikája is: a prousti és kafkai hagyományokat őrzi, de egyben, éppen a mű konkrétsága által, túl is lép rajtuk.

A törpe visszaemlékezéseiből az elidegenült magány, az "alulnézetből" ábrázolt, undorító örvénnyé vált világ képe bontakozik ki. A regényből azonban az olvasó, - ha túljut a cinizmus olykor nagyon is sűrű közegén - megérezheti a veszendő emberiséget féltő, elkötelezett író lelkiismeretének izzását is.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez