Günter GRASS
A BÁDOGDOB
A Bádogdob megjelenése óta (1959) négy évtized telt el, jelentőségét,
értékét ma már lehetetlen kérdésessé tenni - kedélyeket borzolóhatása,
a mód, ahogyan telibe talál társadalmi, vallási, szexuális tabukat, ma
is eleven.
A regény főhősével, Oskár Matzerathtal egy elmegyógyintézetben
ismerkedünk meg. Számára az élet lezárult, egyetlen lehetősége: a múlt
újraélése. Áradó monológban idézi meg "önéletrajzát", családját,
gyermekkorát és örök gyermekségét, hiszen fizikai fejlődésében megállt
a hároméves gyermek szintjén. Groteszk emlékképeiben a fasizálódó,
majd világháborút kirobbantó Németország és a háború utáni NSZK sorsát
vizionálja. Kegyetlen - naturalizmustól sem mentes - írói eszközökkel
ábrázolja Grass az emberi fizikumot és szellemet egyaránt torzító
kegyetlen világot. Pesszimizmusa azonban mindig az ábrázolt korra
vonatkozik, mint ahogy kritikája is: a prousti és kafkai hagyományokat
őrzi, de egyben, éppen a mű konkrétsága által, túl is lép rajtuk.
A törpe visszaemlékezéseiből az elidegenült magány, az
"alulnézetből" ábrázolt, undorító örvénnyé vált világ képe bontakozik
ki. A regényből azonban az olvasó, - ha túljut a cinizmus olykor
nagyon is sűrű közegén - megérezheti a veszendő emberiséget féltő,
elkötelezett író lelkiismeretének izzását is.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|