|
Robert GRAVES
ÉN, CLAUDIUS Graves regénye a legnépszerűbb, legtöbb nyelvre lefordított, legtöbb kiadást megárt történelmi regények közé tartozik. Ehhez képest bírálói - 1934-es, első megjelenése óta - rendkívül felemásan Ítélték meg. Sokan vetették szemére a szerzőnek, hogy semmi mást nem tett, mint profanizálta, modernizálta a nagy római történetírók remekműveit, elsősorban Suetonius történelmi munkáit. Mások frivol, komolytalan történelemszemlélettel vádolták, ismét mások azt állították, hogy a krimiszerző szemével ás eszközeivel fordult a világtörténelem, a római impérium egyik legnagyobb korszakához. Azt azonban senki sem vonta kétségbe, sőt mindenki egyhangúlag megállapította, hogy nem szokványos, módszereiben, hangnemében unos-untig ismert történelmi regényt írt Graves, hanem megújította a műfajt, sikerült "társalgási" regényt írnia, elkerülte a híres történelemfelidézések melodramatikus tablóit stb. A korabeli (harmincas évekbeli) olvasó számára ennek a profanizálásnak, a császárkori történetből nemcsak a véres, démonikus elemeket, de a humort, a komikumot és a groteszket is kiemelő megközelítésnek eszmei jelentősége is volt, a mai olvasó elsősorban az elbeszélásmód minden könnyedség és virtuozitás ellenére is jól érzékelhető többrétűségét, színjátszó jellegét értékeli, a furcsa ás mégis mindig találó összejátszását az i.sz. I. század első felének és a huszadik századnak, ráadásul mindezt elsőszemélyű, magát Claudiust beszéltető előadásban.
A történet Claudius életét mondja el, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a Római Császárság első időszakát, hiszen Claudius csak későn került trónra (eddig tart a történet), addig megélte és fiktív művében kommentálja elődei, Augustus, Tiberius és Caligula uralmát. Claudius kitűnő megfigyelő és remek, nagyon rosszmájú író: Helyzete is hozzásegíti, hogy egyszerre belülről és kívülről is ábrázolhassa környezetét, a császári udvart. Mindenhol ott van, járatos és bennfentes az udvari intrikákban, ismeri a nyílt és titkos főszereplőket (pl. a legtöbb császár helyett gyakorlatilag uralkodó Líviát, Augustus feleságét), ugyanakkor maga védett állapotban van, hiszen idiótának, tökkelütöttnek tartják, senki sem hiszi, hogy valaha is trónra kerülhetne, önéletrajzát, beszámolóját remekül megválogatott - ugyancsak fiktív -dokumentumokkal illusztrálja, "hitelesíti", így korképe sokoldalú, sokszempontú, sugártörésekben villódzó. |
