Graham GREENE

ISMERKEDÉS A TÁBORNOKKAL

Panamával, a regény helyszínével 1976-ban ismerkedett meg Graham Greene. Egy napon váratlan táviratot kapott, mely szerint Omar Torrijos Herrera tábornok szeretné vendégül látni. Az író nem habozott, hamarosan repülőre szállt és megérkezett abba az országba, amely gyermekkora óta foglalkoztatta képzeletét. Ugyanezt az utat az elkövetkező hét esztendőben még négyszer tette meg. Persze a legelején nem ment minden simán: a nem megfelelő sofőr nem a megfelelő helyre szállítja Greene-t, de aztán a tábornok, a Nemzeti Gárda főparancsnoka, Panama tényleges ura mindent elrendez. Az író mellé rendeli testőrét, a panamai egyetem hajdani marxizmus professzorát, a sofőrként, tolmácsként és barátként is elsőrangú embert. Ettől kezdve mindig ő marad Greene kísérője az országban, s talán többet tanul tőle, mint magától a tábornoktól. Beavatást nyer Panama történetébe, megismeri milyen bonyolult a helyzet a csatornaövezetben tartózkodó amerikai katonai kontingenssel, melyek a panamai nép legfontosabb politikai gazdasági, kulturális problémái, milyen viszony fűzi a tábornokot a kubai vezetőkhöz, a nicaraguai sandinistákhoz és persze a hatalmas (hatalmaskodó) USA-hoz. Keresztül-kasul bejárják az országot, autón, repülőn, helikopteren. Greene időről időre megszakítja élményeinek áradását és az emberi természet különösségeiről, politikáról, életről és halálról fejti ki saját, olykor vendéglátói nézeteit. Közben megosztja velünk írói gondjait...

A regény nagyon okos, felelős gondolatok és angyalian naiv hiszékenységek elszakíthatatlan szövedéke. Mindazonáltal így is nagyon érdekes, bár a magyar olvasó nem mindig ott mosolyog, ahol az író erre számít, következésképpen nem akkor szomorkodik, ahol erre biztat.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez