|
Graham GREENE
SZEREPJÁTSZÓK
A helyszín, ahol a szereplők (az énformában előadó Brown, hatvan
felé járó szállótulajdonos; a vegetáriánus missziót teljesítő Smith
házaspár és a kezdetben mindenfélére gyanús ötödrangú színész, Jones)
mozognak, Haiti, amelynek gitárpengésből és gyönyörű nőkből elképzelt
világa helyett az egész ottani életet betöltő kijárási tilalom várja a
látogatót. "Doki Papa", a legutóbbi, demokrácia-ellenes köztársasági
elnökválasztás győztese, a bennszülötteket és mindenki mást állandó
statáriális helyzetbe kényszerítő Tonton Macoute (titkosrendőrségi)
szervezet feje, babonásan rettegett, mert kiszámíthatatlan hatalmával
gondoskodik a szerepek kiosztásáról a legtöbbször erőszakos halált
szenvedő, vagy állandóan menekülésre kényszerített hősök számára. Így
nem csoda, ha a regény csupa nagyjelenet. Bennük "a mindig valódi
szörnyűség" belejátszik Jones lehetetlen, de valahogyan mindig
kikerekedő históriáiba, a naív, de tiszteletreméltóan céltudatos
vegetariánusok pedagógiai elképzeléseibe és az elbeszélő Brown
gyanakvásokkal és megnemértéssel terhes szerelmébe. (A partner egy
délamerikai követ német felesége.) A valóság és az ezt alig-alig
tudomásul vevő szereplők összeütközéseiből szinte színpadra vagy
filmre kívánkozó, a feszültséget egyre fokozódó képek nagy sebességgel
haladnak a végkifejlet, az önmagát is elveszítő, mégis botcsinálta
módon hőssé váló Jones "őrnagy" pusztulása felé. (Ez a rész Hemingway
Akiért a harang szól
című regénye végső képeinek hangulatát enyhén
karikírozva idézi.) Hogy mindezen felül a mű őszinte hitvallás egy a
katolicizmusból és a kommunizmusból összegyúrt, de jószándékú
világlátás mellett és kitűnő állapotrajz a számításból és ostobaságból
szövődő diktatúráról, az csak főként az olvasás után tűnik ki.
|
